Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
Á KIRÁLY ELŐTT. riilt. A politikai belátás azonban megadásra kényszeríté őt a fölkelők ereje előtt s nem volt egyéb hátra, mint a mit Istvánffy, a német példabeszédre hivatkozva, mondott : a szükségből erényt csinálni és úgy fogni föl a dolgot, mint a hogy az öreg Trautson fogta föl : »nem mi adunk a magyar fölkelőknek, hanem ők adnak minekünk, mert hiszen majd minden az ő kezükben van !«*) Jónak látta azonban a főherczeg a császárt, mielőtt a tárgyalások Bécsben befejeződtek volna, a legrosszabbra előkészíteni. Modern szempontok szerint az a tactica, a melyet választott, épen nem mondható rokonszenvesnek s tán valami nagyon okosnak sem ; de ő és kormánya valószínűleg csak így hitték Rudolfot fölrázni lethargiájából, Június 24-dikén, tehát már a kiegyezés föltételei megállapítása után, oly értelemben írt bátyjának a főherczeg, mintha az alkudozások még javában folynának. Ha végigtekint a magyarok föltételein — írá — és látja, hogy azok a király iránti engedelmesség lazítására, a németeknek az országból való kiszorítására, a végházaknak magyarokkal való megrakására és így arra irányulnak, hogy minden hatalom a magyar rendek kezében legyen, hát annyira terheseknek és a fölségre nézve annyira csúfosaknak kell őket tartania, hogyel sem képzelheti, miként fog megegyezésre jutni.1 2) Érthető azonban, folytatá, a magyarok állásfoglalása, mert látják, hogy nincs császári haderő, a melytől félniök lehetne és ilyen körülmények között ő, a főherczeg, csak hálára van kötelezve bátyja iránt, a miért melléje a tárgyalásokhoz a maga titkos tanácsosait küldé, a kiknek tanácsa nélkül nem is fog semmit végezni, hogy »bárminő« lesz is a kiegyezés, őt érette felelősség ne érhesse. Ez a cselfogás, mely a császár fásult lelkére egyrészt a legdurvább ijesztéssel akart hatni, másrészt őt a főherczeg nyakára küldött biztosok miatt a kizárólagos felelősséggel akarta meg247 1) Istvánffy Kolonics Siegfriedhez 1606 jún. 25. »Es hat aber anders nicht sein können, sondern aus der Not ein Tugend gemacht werden müssen.« Egyk. fordítás. És Trautson Miksa föherczeghez 1606. júl. 3. »Und ist gewiss wahr, auf diese Weise geben wir ihnen nit, sonder sie uns, dieweil sie fast alles in Händen haben.« Ered. (mindkettő Innsbr.) 2) Irományok 29. sz.
