Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
248 A »BÉCSI BÉKE« terhelni és így a »bárminő« kiegyezés elfogadására erkölcsileg, kényszeríteni, minden más egykorú uralkodóval szemben elképzelhetetlen, csak a kedélybeteg Rudolffal szemközt volt egyáltalán lehetséges. E »ballon d’essai« után 10—12 nap múlva, mikor a kiegyezés oklevelei Bécsben tényleg aláírattak, Mollart Ernő megbízást kapott a főherczegtől Prágába menni s az uralkodótól a királyi megerősítést kieszközölni. Az utasítás, a melynek alapján Mollart az egész alku lefolyásáról szóbeli jelentést volt teendő a császárnak, már a tényeknek megfelelő képet ad a nehézségekről, melyek a főherczeget és a biztosokat arra- kényszerítők, hogy az osztrák tartományokat és Magyarországot fenyegető végromlás elhárítása czéljából a fölkelők kedvezőtlen föltételeibe belemenjenek, persze azzal a reménységgel, hogy eljő még az idő, midőn minden a régi állapotba lesz visszahelyeztethető.1) Az a hangulat és az a milieu, a mely Mollartra Prágában várt, bizony nem sok jót ígért. Az udvarnál a kiegyezés föltételei senkinek nem tetszettek. Egy nagyon másod-harmadrangú diplomata, Carlo Francesco da Lucerna, asavoyai herczeg prágai követe szerint, a ki mint teljesen semleges figyelő hidegen nézhette a magyar ügyeket, »infamis békének« mondották a kiegyezést az összes udvari körök. Egyik-másik föltétel, mint például a vallásczikk, ez a »hallatlan újítás«, pláne közmegbotránkozást okozott és Savoy a becsületes képviselője, a kinek ehhez semmi köze nem volt, csak akaratlan visszhangja ennek a benyomásnak, mikor jelentésében, a vallási czikkről szólván, költői emphasissal így kiált föl : »el kell pirulnom, mikor ily nagyfokú szemtelenségről írok !* 2)« ... Erős küzdelem várt hát Mátyás küldöttjére az udvarnál s az udvarhoz számítható más tényezők legtöbbjénél. b »Memorial so Herrn Ernsten von Mollart in der lmngerischen zum anderen Mal aufgerichteten Kapitulation na h Prag mitgegeben worden. 1606. júl. 4. vagy 5. (fogaim. Kpü.) és v. ö. Irományok 32. sz. 2) »Io arrossisco di scriver tali impertinenze !« 1606 aug. 7. (ered. turini áll. ltár) ; aztán 16 6. júl. 24-diki jelentése u. o. ; aztán Vischer Tóbiás főherezegi ágens jelentése Miksa főherczeghez 1606 júl. 17. (ered. Innsbr.). Vischer téved, mikor azt írja, hogy' Mollart jul. 12. érkezett Prágába, mert Mollart már júl. 10-dikén ott, mint látni fogjuk, Velencze követével is beszélt..
