Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
396 A KORPONAI OHSZÁGGYÍTLKS. többé a császár a maga alkalmatlan segélykéréseivel háborgatni. Az pedig, a miről az értesülések szóltak, a birodalom némely részében még túl is ment a garancziára való egyszerű hajlandóságon. A pfalzi választó fejedelemség nagyravágyó és tevékeny ura, IV. Frigyes, a Habsburgok e heves ellenfele, egyenest a németbirodalmi evangelikus rendek kezébe akarta venni a magyar ügy, mint, szerinte, par excellence vallásügy megoldását, ha kell, a katholikus rendek kizárásával, a német birodalom érdekében. Sőt még ennél is tovább ment; mert azt akarta, hogy a törökkel is — a kibékítendő magyarok közbenjárásával — a német birodalmi fejedelmek, s ha kell, megint akár csupán az evangélikusok, kössék meg a békét. 1) E czél elérésére sok oldalú tevékenységet fejtett ki a nyughatatlan fejedelem cancelláriája. A Neckar kies partjairól minden héten újabb és újabb levél kereste föl az evangelikus fejedelmeket a császárhuz és a magyarokhoz küldendő német birodalmi követség eszméjének elfogadása végett. 2) S bár a legtöbb evangelikus fejedelem hajlandósága ellenére a szász választó, Kuclolf hű embere, ezt a tervet, mint kéretlen beleavatkozást, tehát nem illő lépést el is utasítá, 3) azt, hogy a magyar iigy a birodalmat közelről érdekli, úgy ő, mint a katholikus fejedelmek, pl. a mainczi érsek is készséggel elismerék. 4) A császári udvarban és Mátyás környezeténél egyformán biztosak lehettek hát, hogy az esetleg kérendő kezesség a német fejedelmek részéről nem fog nehézségekbe ütközni. 5) Sőt a mi több, megnyugtatóan fog hatni evangélikusokra és katholikusokra egyaránt, s a mellett még élét ]) Bretteui értekezlet a pfalzi választó és a würtembergi berezeg tanácsosai közt 1605. márczins 22. (Ritter, id. h. 340. sz.); aztán a pfalzi levele a brandenburgihoz 1605. ápr. 4. (Bitter, 344. sz.) 2) Lásd Bittérnél 344—359. stb. számok alatt. а) A szász választó II. Keresztély a pfalzihoz 1605. június 8. (Bittér 360. sz.). E levél Bocskayt, mint többé már nem a vallás szabadsága, hanem a hatalom birtoka miatt harezolót s ura a király ellen a törökkel szövetkezőt elítéli. 4) Bitter 370. sz. б) Geszkofler id. emlékirata.
