Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

L 6 05. NOVEMBER DECZEMBERBEN. 341 ország törvényei szerint magoktól semmisek, mint ezt I. Ferdinánd 1527. decretumának 7. ezikke Zápolya János adományaira kimondja. A kérés megtagadásával azonban nem elégedett meg a főlierczegi biztos. Külön utasítása volt még ezenkívül a király híveitől elfoglalt birtokoknak a jogos tulajdonosok kezébe való visszabocsátását, sőt még az ingóságok visszaadását is követelni (a mennyiben el nem herdáltattak) — még pedig úgy, hogy ez a kiegyezési mű tárgyalásának ideje alatt okvetlen megtörténjék. A mely utasításnak Forgács külön emlékírat benyújtásával felelt meg.

1) Már az a határozat is, melylyel Forgács követelésére a rendek válaszoltak, hogy t. i. a kérdéses javak birtokában a fegyverszünet alatt, tehát a kiegyezési mű befejezéséig, mostani birtokosaik megmaradjanak,

2) gyaníttatja velünk, hogy a korponai rendek nem valami erősen ragaszkodtak Bocskay föltételei 14-dikéhez. A legközelebbi múltból a szerencsi gyűlés története és a szerencsi törvénykönyv (10. ezikke) is mutatja,

3) hogy a magántulajdon ós különösen a kir. adománybirtok szentségét oly szigorúan védő Bocskaypárti »polgári« rendek (ezen, itt anachronisticus kifejezés alá foglalva mindazt, a mi ellentétben volt a »hajdú« és »katonai« elemmel, a támadás »soldatescájával«) épen nem jó szemmel nézték a birtok-kobzásokat. S ha végül egy pillantást vetünk a forradalmi évek lezajlása után hozott 1608-diki és 1613-diki idevágó végzésekre és Bocskay donáczióinak ezek által befejezett históriájára: elképzelhetjük, hogy Forgács Zsigmondnak Korponán nem valami nagy megerőltetésébe került a rendeket fejedelmük, Bocskay kívánságától eltéríteni. Mivel azonban másrészt a nemzeti mozgalom főharezosaira való tekintettel, a kik vérök díját pénz hiányában inseriptiókban kapták meg és azokra való tekintettel, a kik a mozgalom czéljára szükséges pénzt inseriptiós birtok fejében kölcsönözték, lehetetlen volt a főherceg mereven tagadó álláspontját elfogadniok: hát a ]) L. Irományok V. sz. és XV. sz. 2) irományok XVI. sz. 2) L. a szerencsi gyűlés irományait VIII. sz.