Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
1605. NOVEMBER —DECZEMBERBIÍN. 389 a pápa és Mátyás főherczeg előtt vádolák. 1) Nem hihető, hogy az udvar megváltoztatta volna e részben a maga föntebb ismertetett álláspontját a főpapok heves ellenkezésével szemben. Inkább van okunk azt hinni, hogy a király és a főherczeg nézeteinek a kanczellár-püspök Forgács Ferencz hűséges tolmácsa volt, midőn azt hangoztatá, hogy a püspökök becsületüknek és tekintélyüknek inkább öregbítését érdemelnék már hivatásuknál fogva is, még inkább megérdemlik pedig annál a hűségnél fogva, melyet Bocskay támadása alatt királyuk irányában fogság, halál és száműzetés büntetésének terhe alatt fényesen kimutattak. 2) S ha Korpona rendei a czímzetes főpapok szegénységére és megvásárolhatóságára hivatkozva, őket s velük együtt az összes püspököket ki akarták rekeszteni a királyi tanácsból : nem minden alap nélkül hangzott erre az állításra az a válasz, hogy alig képzelhető annyira szegény magyar főpap, a kire a vád kiinduló pontja, a teljes vagyontalanság rá illenék s erős önérzet szólt ki abból a feleletből is, hogy legalább is furcsa volna vagyoni alaphoz kötni a kir. tanácsosi méltóságot, mely a püspököt püspöki tiszte erejénél fogva illeti meg. s) Khlesl a Forgácséihoz ha9 Magyar főpapok a pápához 1606. febr. 20. »Honores coniitatuum ab episcopis prirnaeva fere regni constitutione possessos ad exainen suum suorumque revoeare et pro suo piacito tali officio abdicare intendit [Illésházim.]« — Khlesl pedig Krenbergbez azt írja id. helyen: »Und ist ein particular Verpitterung des Eliaschhazi wider den geistlichen Stand, welcher sich bei allen occasionibus die Geistlichen zu degradieren und ganz und gar auszurotten befleisset«. 2) Certe status ecclesiasticus non imminutionem honoris et auctoritatis suae meretur, sed augmentationem, et quia per se hoc illi convenit et. quia fidelitatem in suum regem in hac rebellione quidam morte, quidam vinculis, quidam exilio et ecclesiarum suarum spoliatione contestati sunt. Forgács F. emlékirata Mátyás főherczeghez (»Puncta Illustrissimi Nitriensis«. Borghese ltár). Czélzások Szuhayra, a foglyul esett Migazzira és Zalatnokvra s a megölt Monoszlayra. 3) Forgács F. emlékirata a nunciushoz. — Úgy látszik, hogy a pápa képviselője nem nagyon lelkesedett a püspökök tanácsosi állásáért, mert Forgács F. érveire csak ezt jegyzé meg: »Saranno consiglieri in sostansa; ma con diverso titolo [! ezt nem tudom magyarázni] dal che si conosce, che gli avversarii hanno premura nel levar l'honore all'ordine ecclesiastico . . .«