Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
884 A KORPONAI OHSZÁGGYÍTLKS. lállal rendelnek megbüntetni, soha nem lehetnek s az uralkodó, a ki e törvények megtartására megesküdött, esküjét soha meg nem szegheti. És e hamis logikai alapból kiindulva, gúnyosan, mintegy önmagának tetszelegve, kérdé Forgács: hogy merik ugyanazok az emberek, a kik önmaguk állítása szerint azért lázadtak föl, mert szerintök a király az ország törvényeit meg nem tartá, most ugyanattól az uralkodótól azt követelni, hogy fönnálló törvények ellen vétsen, koronázási esküjét megszegje? 1) E nézetek ismerete után. ha nincs is adatunk Forgács Zsigmondnak magatartásáról, a melyet e kívánsággal szemben Korponán követni jónak látott, annyit gondolhatunk, hogy az ellentét közte s a rendek közt ennél a pontnál is csaknem áthidalhatatlan volt. Feltűnő azonban, hogy ép ily merev ellentéttel találkozunk a korponai rendek részéről annál a valóban lényegtelen pontnál, mely Bocskay eredeti föltételei közül hiányzik s melyet a rendek határozata toldott a kamara eltörléséről szóló czikk végébe, — hogy t. i. Szuhay és Migazzi püspökök, a pozsonyi és szepesi kamarák elnökei, az országból száműzessenek. Akár osztozott Forgács Zsigmond, akár nem a főpapi és kormány-körök azon fölfogásában, hogy e toldalék tulaj donképen a Szuhay t gyűlölő Illésházy buj') »In quo illud quoque observandum est, quod cum ex legum hungarícarum praescripto haeretici omnes non modo ad dignitates et honores non admittantur, sed puniantur, atque adeo a regno ejiciantur, cumque S. C. Majestas jurejurando promiserit, se leges hungaricas conservaturum et defensurum : hoc articulo admisso, non modo leges illae omnes evertuntur, sed etiam imperátor ipse sacratissimus jusjurandum suum perfringit; atque adeo Hungari ipsi, cum nobis persuadere nituntur se ideo rebellasse, quod hungaricae leges a Sua Caes. Majestate non conservabantur, nunc eandem caes. Majestatem non modo ad ipsas leges perfringendas, sed etiam ad suum ipsius jusiurandum violandum impellere contendunt«. Teljesen egyezik Forgácséval a prágai nuncius fölfogása, a ki Forgács F. memorandumának e pontjához a következőket jegyzé meg: »dalche (= e kivánság teljesítésétől) ne nasci che l'imperatore diventa pergiuro, havendo giurato la osservanza delle leggi et puniendo quelle Ii heretici, intantoche Timperatore se obiiga ricevere alli honori ciascuno sine ullo religionis discrimine, supponit plures religiones contra leges«.
