Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVEMBER—Í)ÉCÍÍEM6ERBKN. 385 togatására került a föltételek közé,

1) arról meggyőződhetett, hogy a rendek egy szívvel-lélekkel követelik. A vád azonban, melyet a két püspök ellen támasztának, hogy t. i. gonosz tanácsaikkal az ország szabadságának megrontói voltak, nagyon átalánosan hangzott. S nem egészen alaptalanul jegyzé meg későbben Khlesl, hogy a mit a püspökök tettek, azt a király és főherczeg parancsára cselekedték.

2) Bizonyos volt, hogy az udvar a két főpapot elejteni soha nem fogja. Hiszen Forgács kanczellár még attól az utóbb fölmerült gondolattól is irtózva fordúlt el, hogy a két főpapot, önigazolásuk végett, az ország rendes birái, vagy az országgyűlés elé kellene állítani! »Nem tudom lelkem borzongása nélkül olvasni e czikket — mondá — mert annyi a borzasztó benne«. Világi emberek, sőt ellenségek. a mi több eretnekek, hozzá még lázadók ítéljenek egyháznagyok ügyében, a kikről már Szt. István meghagyta volt fiának, hogy világiak törvényszéke elé ne állítsa! . . . A pápai nuncius pedig sajátkezűleg írta oda a püspök egy többször idézett emlékiratának idevágó pontjához, hogy »ezt tűrni nem szabad«.

8) Mit csináljon hát a főherczegi biztos ott Korponán a lángoló gyűlölet lecsillapítása végett, mikor a rendek követelésébe semmikép nem egyezhetett bele ? Fejtegetni kezdé november 29-diki válaszában, hogy a kívánság méltatlan, törvényes pör nélkül száműzni! senkit nem lehet.

4) A törvényes pör eszméjének fölvetésével hitte a rendeket lefegyverezni; de sikamlós útra is tévedt vele, meg csalódott is. Sikamlós útra tévedt, mert áthágta azt a határt, melyet előttünk ismeretlen utasítása vont meg számára; Magyar főpapok említett levele a pápához 1606. febr. 20. (Borghese ltár). 2) Khlesl id. levele Krenberghez. 3) »Questo non si pub tollerare«. Forgács F. pedig azt mondja, hogy: »Hunc articulum sine animi horroré legere non possum, cum tot absurda continent!« 4) Napló. Magyar Országgyillési Emlékek.. XI. 25