Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

372 A KORPONAI OHSZÁGGYÍTLKS. vetett birtokért a jövő országgyűlés intézkedése szerint vagy Bocskay kárpótolja az illetőket, vagy pedig az illetők kezében maradjon a kérdéses birtok. Mind a két határozat persze csak a korona beleegyezésével fog vala testté válhatni, mely nem csupán az egyházi javak inscriptióinál volt nagyon is kétséges.

1) Mint teljesen űj pontot, melylyel szemben Forgács — legalább a kútfők tanúsága szerint — állást sem foglalhatott, a megoldatlanok, de Bécsben könnyen megoldhatók közé kell sorolnom a rendek azon, úgy látszik deczember elsején első ízben hangoztatott kívánságát, hogy a király a személynököt a törvények értelmében a magyar tanács és az ország rendes nagybirái egyetértésével válaszsza.

3) Alapgondolata e követelésnek az a suppositió volt, hogy a Joó János után kinevezett új személynök — a protestáns rendek által épenséggel nem kedvelt katholikus Lippay János — nem a törvényeknek megfelelő módon jutott a kir. pecsét birtokába s így a kivánság éle tulajdonkép inkább személyes vala. Alig lehete azonban kétség benne, hogy ha sikerül a korponai rendek követeit Bécsben a Lippay kineveztetésének törvényes voltáról meggyőzni, a rendek Lippayt elismerik. A kivánság elvi oldala ellen pedig a koronának nem lehete kifogása.

3) A függőben maradt kérdések közé kell sorolnom végre azon óhajok kettejét, melyeket a XV. pont tartalmazott;

4) t. i. hogy ezentúl a korona és a kamarák semmiféle birtokot se juttassanak akár adománykép, akár beiratkép, akár pedig eladás útján nem-magyar honpolgár kezére ; és hogy a magyar cancellária megingott tekintélyét és hatáskörét 0 A Napló (Irományok XII. sz.) decz. 1-jéhez és Irományok XXIV. sz. XIV. pont. a) Formulázva a kivánság először csak az Irományok XXIV. sz. II. pontja alatt tűnik föl; a Napló hallgat róla. 8) V. ö. az Ifi06. februári bécsi egyesség 3. pontjával. *) Másik ketteje a négy óhajnak elesik; a mennyiben t. i. a községeknek adott szabadalmak stb. felől, mint láttuk. Forgács megnyugtató Ígéretet tőn; az idegenek tisztsége ügye pedig a IX. czikkre tartozik.