Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1 605. NOVEMBER— DECZEMBERBEN. 373 a király állítsa vissza. Mind a két dolog ugyanoly semmit­mondó általános óhajként került minden közelebbi indoko­lás nélkül a deczember harmadik megállapodások közé, mint a hogy az első tárgyalásnál végeztek velük. Sőt a cancettáriát illető óhajtás, teljesen ismeretlen és érthetetlen okból, még megpuhulva, még színtelenebből. 1) Szinte csoda, hogy e (persze később, Rudolf lemondása után s Mátyás megválasztása alkalmával sokkal nagyobb erővel hangoz­tatott) kívánság az 1608-diki törvényekben méltánylásra talált. — Megpendítének azonban a XV-dik föltétel har­madik tárgyalásánál a négy ismertetett óhajon kivül még egy ötödiket is a korponai rendek; egy roppant fontosat, mely a magyarságnak, a magyar elemnek a városokhoz való viszonyára vonatkozott. Most közel 300 esztendő után, mikor még nemzeti­ségi vidékeinken is a »gentryn« kivűl legerősb őrei a magyar állameszmének teljesen megmagyarosodott vagy túlnyomóan magyar érzelmű városaink — magyar szigetek idegen fajok tengerében — most furcsának, alig hihető­nek tűnik föl előttünk, hogy a XYI-dik századnak, a magyar nemzeti érzés föllendülése századának végén szabad kir. és egyéb kiváltságos városaink legtöbbjéből a magyar a szó legteljesebb értelmében ki volt zárva, politikai jogot nem gyakorolhatott, birói stb. tisztet nem viselhetett, a tanácsnak tagja nem lehetett, házat nem szerezhetett. Majdnem pária volt a saját hazájában. »Mely dolog gya­lázatos a magyar nemzetnek és nem méltó, hogy hazájából kirekesztessék« — mondának e valóban szégyenletes álla­potnak tudatára ébredő rendek a korponai országgyűlésen. 8) Es fölhozták, mint legkiáltóbb példát, Pozsony városát, a koronázó várost, az ország tényleges fővárosát, a kamara és az országgyűlések székhelyét, a melyben hát ezek sze­1) Katona nem egészen helyes magyar szövegében pedig még neve sem fordul elő a cancelláriának. Ennek az az oka, hogy az erre vonatkozó rövid és színtelen mondat kimaradt Katona szövegé­ből, mint azt az Irományok XXIY. sz. a. közölt teljesebb latin hiva­talos fordításánál az illető jegyzetben megjegyzem. 2) Katona 28, 447.

Next

/
Oldalképek
Tartalom