Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
358 A KOBPOTÍAL ORSZÁGGYŰLÉS. szünet tartama alatt kivezettessenek Magyarországból. E föltételek legfőbbikéről, a töröktől való esetleges elszakadás ügyéről már föntebb szóltunk, 1) a többieket a következőkben említem meg. Kivánta Forgács, hogy minekutána a kormánykörök nézete szerint a törökkel való béketárgyalások aránytalanul hosszú időt fognak betölteni, az ország jövedelmei már ezen idő alatt is az ország javára és szükségeire fordíttassanak s rólok a kiegyezés és törökbéke létrejötte után a perceptorok a király közegeinek adjanak számot. A korponai rendek határozata erre oda szólt, 2) hogy a király, ép úgy mint Bocskay, csak annak az országrésznek jövedelmeit húzza s csak azéról kérhessen számot, melyet épen kezei között tart; a mely határozatnak Forgács egy második, úgy látszik, nov. 26-dikán benyújtott emlékiratban, persze minden eredmény nélkül, ellenmondott. 3) Egy második kivánsága Forgácsnak a Bocskay kezében levő bányák ügyére vonatkozott. Maguk a fölkelők elismerték a bányák siralmas állapotát s azt, hogy több mint négy hó óta az arany- és ezüst-termelés tökéletesen szünetelt. A főherczegi biztos azt kivánta hát, hogy a megrongált bányaműveket és pénzverőt a fölség a saját maga költségén helyreállíttathassa és a bányaművelést az addig alkalmazásban volt idegen személyzettel, természetesen nem Bocskay, hanem a kir. fiscus hasznára újra megkezdethesse, tekintet nélkül arra, hogy a bányavárosok Bocskay kezében vannak. Persze hogy nem egyezhetett bele a kissé nagyon is naiv kívánságba sem Bocskay, sem a korponai gyűlés. 4) Nem sikerült teljesen kielégítő megoldást nyerni Forgácsnak a fölkelők kezeibe esett fogoly főpapok, névszerint L. a 263. lapon. 2) Irományok XVI. sz. s) Irományok XVII. sz. *) Csak jegyzetben említem meg, hogy a rendek a bányákat magyarokkal kívánták műveltetni a kiegyezés után; Forgách erre odanyilatkozott második emlékiratában, hogy a bányaműveléshez és pénzveréshez a magyar sohase értett. L. Irományok XVI. és XVII. szám alatt.
