Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVEMBER DECZEMBEK BEN. 359 Migazzi váradi és Zalatnoky pécsi püspökök szabadonbocsátása ügyében sem. A fejedelem ugyan hajlandó volt volna, különösen a lengyel király közbenjárására, a kinek követségét a kiegyezési tárgyalások második vagy harmadik napján fogadá, mind a két püspököt elbocsátani fogságukból ; de a rendek oly nagy erővel ellenzék Forgács e kívánságát, hogy a fejedelem (minden kegyelmezési joga ellenére is) engedett az oppositiónak s tekintettel az ötödik föltételnél kimondott határozatra, mely Migazzi megbüntetését rendeli el. csupán az askéta jellemű Zalatnokyt bocsátá szabadon. A pécsi püspök alig pár hétre visszanyert szabadsága után, Lengyelországban, a hová a királyhoz közbenjárását ment megköszönni, befejezte hányt-vetett életét.

1) A mire azonban Forgács és megbízója a legtöbb súlyt fektették, az nem a jövedelmek, sem a bányák s nem is a fogoly püspökök ügye, hanem a király kezében levő várak élelmezésének és hadiszerekkel való ellátásának kérdése volt. A rendek beleegyeztek abba, hogy a király a várakat a fegyverszünet ideje alatt élelmiszerekkel megrakhassa; mert ezzel is meg akarták mutatni, hogy a kiegyezés művének őszinte hívei; beleegyeztek abba is, hogy az ostromzár alatt álló várak a bloquade alól fölszabaduljanak; de hadi szerek bevitelét kereken megtagadták. A bizalom a király igaz békehajlamai iránt a kiegyezés föltételeinek végigtárgyalása alatt, sajnos, nem növekedett; fegyvert hát, a liarcz folytatásának nem óhajtott esetére nem akartak az ellenfél kezeibe szolgáltatni —• s ez érthető.

2) Ha már most akár azt tekintjük, mily ellentétes állást foglaltak el a korponai statusok Forgácsnak e röviden ismerJ) Irományok XIII., XV., XVI. sz.. Zalatnokyra a magyar főpapoknak a pápához írt levelét 1606. febr. 20. 2) Forgáeh Zs. további kívánsága volt még, hogy a budai, egri, esztergomi és kanizsai pasáktól térítvény szereztessék, hogy portyázásaikkal — a Kudolf és Bocskay közti fegyverszünet egész ideje alatt — ők sem fogják az ország illető vidékeit pusztítani. Ebbe a rendek, természetesen, bele is egyeztek. Apróbb föltételek voltak még a hajdúk kivitele N.-Szombatból; a kereskedők szabad járása-kelése a fegyverszünet alatt.