Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
L605. NOVEMBER DF.CZEMBERBEN. 357 mondott valamit, valami meghatározottat, nem úgy mint Bocskay eredeti, tartalmatlan 15-dik czikkelye. Ez a valami lőn csirája az 1608. kor. előtti 9. és 10. t.-czikknek, mely a cancellária tekintélyét helyreállítja, a nem tőle kelt végzéseket, rendeleteket, ép úgy mint a nem általa kiállított adományleveleket stb. érvényteleneknek nyilatkoztatja, a császári és osztrák hatóságokat és hivatalokat a magyar ügyek expediálásától eltiltja, az ügyes-bajosokat csupán a magyar tanácsosokhoz és a magy. kir. titkárokhoz utasítja. — Mindezt csak a Bocskay semmitmondó 15-dik czikkelye tárgyalásának folyamán fölmerült panaszok legutolsó csoportjának ismerete után érthetjük meg. VII. FEJEZET. Forgács Zs. »preliminái«. A rendek furcsa kívánsága a legközelebbi országgyűlést illetőleg. Szakadás veszélye. Ezt Illésházy megakadályozni igyekszik. Tervét, hogy a kiegyezés Bécsben köttessék meg, elfogadják. E terv oka. A rendek e czélból követeket választanak. Ugyan e czélból az összes alkupontok, melyeket mint a magyarok kívánságait a követség Bécsbe viend, másod- sőt harmadízben végig tárgyaltatnak Forgács és a korponai rendek közt. Megegyezés a kívánságok nagy részénél. A megoldatlan föltételek, melyeknél a megegyezés Bécsben csaknem bizonyosnak mondható. Köztük új pontok : a kir. személynök kérdése és kűl. a magyar elem ügye a kir. városokban. A korponai kiegyezési tárgyalások harmadik napja, november 26-dika, a 15-dik föltétel következtében megeredt vitákkal s a rendek nem minden fulánktól ment »emlékeztető« határozatával záródott. Mielőtt krónika-irói kötelességemhez képest a gyűlés további folyását vázolnám, szükséges itt egy visszapillantást vetnem arra az emlékiratra, melyet Forgács Zsigmond november 25-dikén nyujta be a rendek elé. 1) Ez az emlékirat, mint mondám, bizonyos föltételek elfogadásától tette függővé a rendek ama kívánsága teljesítését, hogy a császári hadak már a fegyver]) Irományok XV. sz, a.
