Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
1605. NOVEMBEK DECZEMBEKBEN. 329 országgyűléseink életében s a törvényhozás terén minden óvás és tiltakozás ellenére lassankint kijegeczesedett. A király, mint mondók, mindig öccsei valamelyikére bízta kir. személye képviselését a magyar országgyűléseken, és ez a korona nevében és személyében tárgyaló főherczeg mindannyiszor teljes és korlátlan meghatalmazást mutatott elő kir. bátyjától, melynek értelmében mind azt. a mit a magyar országgyűlési rendekkel tárgyalni ós végezni fog, a király olybá tekinti, mintha saját magával végezték volna a rendek s azért mind azt már előre jóváhagyja ós helyesli. S mégis, midőn az ekként, királyi fölhatalmazás mellett, a rendek és az illető főherczeg közös egyetértéséből hozott és megállapított végzések királyi szentesítés alá kerültek, rajtok a király e szentesítés előtt olvan változtatásokat tőn, melyek az egyes végzéseket vagy lényegesen módosították, vagy a gyakorlatban hatályon kivül helyezték vagy épen a rendek egyenes intentiója elleni irányban alakították át. Ez a furcsa gyakorlat, a király személyét képviselő főherczeg részére adott teljhatalmú levél ilyen furcsa magyarázása — mint már másutt*) említém — különösen 1597 óta kapott úgy lábra, hogy rendes szokásnak mondható. 2) A karok és rendek hiába tiltakoztak ellene minden következő országgyűlésen, mert tiltakozásukat annyira nem vette tekintetbe a korona, hogy az 1604. évi törvénykönyv huszonegy czikkéhez önhatalmúlag még egy 22-diket toldott. Ennek a törvényellenes, bizonytalan állapotnak gyökeres gyógyítására, az efféle lehetőség kizárására irányúit hát Bocskaynak (tán udvariasságból motiválatlanúl hagyott) kívánsága, mely a királynak az országgyűléseken való személyes megjelenését sürgeté. Ha a királylyal magával alkusznak meg az egyes végzések felől a rendek: ilyesmi M Az 1 tí04. 22. ezikkről írt tanulmányomban (különnyomat 35. és köv. 1.). 2) Hogy maga a király, főherczegi képviselő közbenjötte nélkül is mennyire »módosítá« s mennyire meg tudta hiúsítani a régibb időkben is az országgyűlési végzéseket, a rendek »végzések«-be öltöztetett óhajait, annak fényes példáit épen most, a magy. kir. tanácsról szóló fejtegetésben találja az olvasó,