Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
33 fi A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. mélyet. Stereotyppá vált a kir. előterjesztések bevezetéseiben az a kifogás, liogy ő fölségét a német birodalomnak és örökös tartományainak gondja-baja tartja távol attól az országtól, melynek koronája legelőször érinté homlokát, s mely neki minden más országai között már csak azért is a legkedvesebb. Később, különösen a »hosszú háború« kitörése óta ezt az indokolást az a másik váltotta föl, hogy épen Magyarország érdekében, a török ellen szükséges külföldi segély kieszközlése s e segély módozatainak tárgyalásai miatt kénytelen a király ama vágyának teljesítéséről lemondani, mely őt hű magyar rendei körébe vonzza. Sokáig hitelre talált a királynak eme mentegetődzése, melylyel mintegy beismeré, hogy olyasmit mulaszt el, a mit megtennie uralkodói kötelessége volna. Végre azonban az emberek kételkedni kezdettek benne, s ez a kételkedés átcsapott abba a maró gúnyba, melylyel a szerencsi gyűlés határozatából készült s Európához intézett kiáltvány *) a »látlia-" tatlan« királyt ostorozza. Azt a láthatatlan királyt, a ki — mondja a »Querelae« — inkább valami »szellem«, valami »genius«, mint sem uralkodó s a ki, hogy személye fönséget még nagyobb nymbussal vegye körűi, úgy tesz, mint az abessyniai fejedelem, a ki függöny mögül hallatja szavát s csak néha-néha, nagy kegyképen nyújtja ki a függöny redői közül kezét vagy lábát alattvalóinak. Kétségkívül nagy része volt Bocskay szóban forgó föltétele első részében annak a hű ragaszkodásnak, a melyet a monarchikus érzelmű-magyar Sz. István koronájának fölkent viselője irányában mindig kegyelettel táplált. Aztán közvetetlenűl akart érintkezni Bocskay korának magyarja királyával még azért is, mert hitte, hogy ez az érintkezés sok súlyos sérelmet volna képes orvosolni. 2) A fő és közvetetten alkalmi ok azonban, mely Bocskay tollába ezt a kívánságot mondatta, más volt. Egy oly törvényellenes állapot, mely a király örökös távolléte alatt, ennek folyományakép, Szerencsi gyűlés irományai, Függelék 1. sz. -) Ezt majdnem valamennyi országgyűlésen hangoztatták a rendek s a királyhoz menesztett országos küldöttségek is kifejezték.
