Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1 605. NOVEMBER—DECZEMBERBEN. 323 néha aránytalanul nagy összegekre rúgó uti költségeiket; s mikor együtt volt, legalább nagyjából, a tanács, eléjük térj észté a fölgyűlt kérdéseket . Később, a X VI. század 80-as éveiben egy ideig negyedévi rendes nagy tanácsülések voltak szokásban, a melyre Bécsbe vagy Pozsonyba utaztak a tanácsosok.

2) Ha azonban gyorsan kellett intézkedni s a magyar királyi tanács lassú összevergődésére nem lehete várni, hát olyankor azokhoz a tanácsosokhoz fordult a király, illetőleg a főherczeg, a kik épen kéznél voltak, vagy legalább a közeli megyékben laktak, miután az 1569: XXXVIII. tcz. rendeletét (a mely szerint legalább is egy világi és egy egyházi tanácsosnak mindig a fölség körül kellett volna tartózkodnia), továbbá az 1588: IX. tcz. parancsát (a mely ezt a rendelkezést a tanácsosok megszabott száma nélkül újítja meg) főkép a világi tanácsosok nem igen teljesíték.

3) Igaz ugyan, hogy a magyar tanács elé terjesztett ügyek között — s ez az, a mire föntebb utaltunk — katonai és kamarai (pénz-) ügyekkel ritkán, csak elvétve találkozunk. De ennek is megvan a maga oka. Ezeket, mint különös szakképzettséget kívánó ügyeket, az uralkodó a magyar királyi tanács véleményadása köréből elvonván, >) Erről a bécsi udv. kamara actái (s bizonyára a magyaréi is) sokat beszélhetnének. Mikor pl. Istvánffy tanácsára szükség van s pénzt kell előteremteni, hogy Slavoniából fölutazhassék a tanácsúr! 2) Ezt az 1588 : III. tcz. rendelte el, mely törvényczikknek értelme csak akkor egészen világos, ha az ember előbb az országgyűlési tárgyalások történetét végig olvassa Praknóinál: Magv. Orsz. Emi. VII. 185. és köv. lapokon. — Már alig egy lustrum múlva e negyedéves tanácsülések elvesztik jelentőségüket; 1593-ban maguk a rendek sem sokat adnak rájuk. V. ö. Magy. Orsz. Emi. Vili. k. 4. 1. 3) Akárhányszor megtörtént azonban, hogy 3—4 együttülő tanácsos nem mert határozott véleményt nyilvánítani s tanácsot adni az elébök tett kérdésben a királynak, rendesen azzal mentvén magukat, hogy oly fontos ügyben az összes kir. tanácsosok hozzájárulása szükséges. Ez persze igen komikus benyomást tesz arra, a ki tudja, hogy az 1569: XXXVIII. tcz. két tanácsos jelenlétével is megelégszik. — Bezzeg adott aztán a német tanácsos tanácsot, melyet a magyar tanácsosok a felelősség terhétől való félelmükben nem mertek adni, de a melyben nem is volt köszönet. •21*