Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

A KOKÍ'ONAJ ORSZÁGGYŰLÉS. külön szakhatóságok, a magyar és udvari kamarák, illetőleg az 1556-ban fölállított udvari hadi tanács elé utalta.

1) S noha ez ellen, mint a magyar tanács hatáskörét ós tekintélyét sértő rendelkezés ellen, az 1569-diki országgyűlés az ez évi XXXVIII. tczikk elején ünnepélyesen tiltakozott is, ennek a tiltakozásnak csupán történeti értéket szabad tulajdonítanunk: mert annál az eléggé és elég gyakran meg nem róható pongyolaságnál fogva, mely törvényeink szerkesztését jellemzi, ugyanazon 1569: XXXVIII. tczikk második fele ép oly ünnepélyesen agyonüti azt az ünnepélyes tiltakozást, kijelentvén a királynak a rendek óvására adott s törvénynyé vált határozatát, hogy a katonai ügyekben, mint eddig, a hadi tanácsnak, a kamarai dolgokban pedig a kamarának tanácsával fog élni az uralkodó,

2) a mi által, ha nem is a magyar tanács egyenes incompetentiája a hadi és pénzügyek terén; de a kamarák és hadi tanács illetéMind ezen udv. hatóságok fölállításáról az újabb időkben Ausztriában neki lendült közigazgatás-történeti irodalom bő tájékozást nyújt (noha egyes fontosabb részleteknél még nem egészen és mindenkép kielégítőt). A főbb dolgozatok: Biedermann, Geschichte der österr. Gesammtstaatsidee. 2 kötetben (és ehhez Fellner beható birálatos tanulmánya a Mittheilungen des Instit. f. öst. Gesch.-Forsch. 1894. 3. füzetében), Huber, Gesch. der öst. Verwaltungsorganisation ; Rosenthal, Die Behördenorganisation K. Ferdinands I. (Arch. für öst. Gesch. 33. kötetében): Fellner, Zur Gesch. der öst. Central Verwaltung és végre Lustkandl tanulmánya »Centraisteilen in Österreich-Ungarn« a Michler-IJlbrich-féle Öst. Staatswörterbuch 3. és 4. füzetében. a) Corpus-jurisunk azon számos (XVI. és XVII. századi) törvényczikkét, a melyek eleje az országgyűlési rendek bizonyos kívánságát, decretálja, míg ugyanazon törvényczikk második fele, vagy a czikk záradéka, a kívánságban rejlő intentiónak meg nem felelő, azt elhalasztó vagy épen ellenkező határozatot tartalmaz, e számos törvényczikket — mondom — szeretném a középkori festők történelmi (szent) képeivel összehasonlítani, melyeken ugyanazon egy vásznon, minden elrekesztés, elválasztás vagy elhatárolás nélkül, tehát egymás mellett s mintegy egymásból folyólag egész élettörténete meg van az illető szentnek (az Idvezítőnek vagy Szűz Máriának) egyes főbb momentumokban örökítve, elő van állítva. (»Continuirliehe Darstellung« mint egy szellemes műtörténész ismerősöm nevezi.) Azok a mi törvényczikkeink is nem annyira törvények, mint inkább szűkszavú elbeszélései az illető törvényes határozmánv megszületésének.