Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
33 fi A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. párt pillanatnyi fölülkerekedésének vagyok hajlandó tulajdonítani. 1) Összefüggött ezzel a kívánsággal Bocskay föltételeinek 10. pontja, mely azt siirgeté, hogy az ország területén idegen, nem-magyar zsoldos katonát, semminemű, akár végakár más várban, akár magánosok kastélyaiban ne tartson a király. Sine ira et studio ítélve meg a kérdést, az, első pillanatra, élesen ellenkezni látszik épen azzal az okkal, a melynek alapján és épen azzal a czéllal, a melynek eléréséért a nemzet nagy része a mohácsi vész után az első Habsburgit királyának megválasztá, s a mely okon és a mely czél miatt ragaszkodott azóta két ízben is, Miksa és Rudolf királyok megválasztásakor, az egész ország ehhez a dynastiához; hogy t, i. az összetört magyar államot ez a nagyhatalom — melynek az örökös tartományok és Csehország mellett még a német-római szent-birodalom erőforrásai is nyitva állottak — újra lábra állítsa s aztán megvédje a folyton előretörő ozmán hódítás árjai ellen. Ennek a védelemnek pedig leghathatósabb módja épen a várvédelmi rendszerben rejlett. A véghelyek vagy végházak — kisebb és nagyobb várak és erődítések — sűrű rendben övezték körül Magyarországnak azon területét, melyen még magyar politikai élet pezsgett, mely még a koronás király uralma alatt állt, erős vesztegzárt, kemény kordont képezve a török pestis ellen. E száma nélküli erődök nyugatra eső lánezszemeit, mint legtermészetesebb védbástyáikat. részben az örökös tartományok, részben Csehország rendei tárták fönn és látták el a szükéges várőrséggel, magukra vállalván ez által — persze saját jól fölfogott érdekükből — a meg fogyott Magyarország hadi terhei nem kis részét. Úgy látszik hát, hogy a fölkelő magyarság, mikor kitiltani akarta azt a katonát, mely a magyar végvárakat védte, de melynek eltartása a magyarnak semmibe sem került, mintegy maga alatt vágta a fát. l) E pontnál: Napló — Irományok X. sz. — oly szűkszavú, oly confnsus, hogy úgy Forgács Zs. válaszát, mint a rendek most említett határozatát csak mellék-körülményekből s a gyűlés későbbi lefolyásából vagyok kénytelen kicombinálni.
