Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
90 A KOIU'ONAI ORSZÁGGYŰLÉS elé idéztette, s miután az idézésnek semmi eredménye nem Ion, a szent-szék az Összes megyei nemességet kiközösítéssel sújtotta. Az eset az 1599-diki országgyűlésen viharos jelenetekre adott alkalmat x) s legerősebb argumentum gyanánt szolgált a korponai rendeknek a szent-székek egyszerű eltörlésére irányuló követelésöknél. Mily állást foglalt el most már Bocskaynak e radicális kívánságaival szemben az udvar? s hihette-e a föltámadt magyarság fejedelme, különösen a püspökökre vonatkozó pontoknál, hogy a magyar közjog alaptételeivel, meg a magyar királynak patronátusi jogaival egyenes ellentétben álló követeléseihez a korona s a kormánykörök hozzájárulnak ? ... Nem hihette s látni fogjuk, hogy nem is hitte. A királyról már csak azért sem lehete föltenni, hogy királyi jogainak csorbításába könnyen és föltétlenül • beleegyezzék, mert a gondolatvilág, a melyben fölnövekedett, az absolut hatalmáról táplált eszmék, melyek néha oly erőszakos módon nyilvánultak nála, nemcsak itt, hanem mindenütt útját állották a körülményekhez való símulásának, míg végre, mint tudjuk, koronáit elveszté. Érthető hát, a miről a velenczei követ tudósít bennünket, hogy különösen a püspökökre vonatkozó kívánság nagy bosszúsággal töltötte el az érzékeny uralkodó beteg lelkét. 2) De nemcsak Prágában, hanem a mérvadóbb helyen, Bécsben, a főherczeg környezetében is eleintén igen élesen Ítélték meg és ítélték el a cumulativ kívánságokat. Egy táborban voltak e szerint csaknem az összes prágai és bécsi, főherczegi és császári vagy királyi magyar és nemmagyar tanácsosok a király patronátusi jogának védelménél. A püspökségek adományozásában módot és határt szabni a király elé nem szabad: így hangzék az elv, melyen Mátyás főherczeg augusztusi utasítása Forgács ós Pogrányi Mon. Comit. ß. Hung, IX. k. (Itt jónak látom megjegyezni, hogy az lllésházy I. uralma és befolyása alatt álló, nagyobbára protestáns Trencsén-megye a tizedet a katliolikus püspöknek nem tagadta meg, csak pénzben akarta tovább is fizetni.) 2) Dispacci 1605. nov. 7.
