Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605, NOVEMBER DECZEM KERPEN. 291 számára fölépült,

1) s csak annyit látott jónak megígérni a főherczeg, hogy a király a jövőben gondoskodni fog arról, miszerint czímzetes püspök csak annyi legyen, a mennyinek tisztességes, a püspöki méltóságnak megfelelő ellátás biztosítható.

2) A királyi tanácsosságra s a püspökök bíráskodására vonatkozólag pedig arra figyelmezteté a főherczeg Bocskayt, hogy a főpapi rend Magyarországon úgy a korona tanácsában, mint az ország főbírái között mindig a legelső vala, s régi törvények és ősi szokás ellenére alig illik az első rend e kiváltságos állását érinteni. — Ép ilyen, sőt bizonyos tekintetben még nagyobb ellenzéssel találkozott a szent-székek eltörlésére vonatkozó föltétel. A kegyúri jogról még lemondhat a király, az az ő dolga; a tanácsból kizárhatja a püspököket, ha akarja s ha a rendeknek is úgy tetszik; de a szent-székeket, mint a katholikus egyház szerves testének tagjait amputálni, eltörölni már nem az ő joga s föladata. A túlzók, Forgács püspökkel élükön, pláne még a szent-székek eljárása elleni panaszokat is elveték, a világiak jogát a szent-székek functionálásának bírálására egyenesen és kereken tagadták — s különös hévvel védelmezték a szent-székeket épen a tizedek nagy port vert ügyében. A cancellárpüspök még a kérdés későbbi, előbbrehaladt s a fölkelő magyarságnak kedvezőbb stadiumában is

3) nagy erőködéssel, éles dialecticával, kánonjogi és magyar történeti alapon bizonyítgatá, hogy a tized-ügyek *) 1605. aug. 19. (Udv. ktár cod. lat. 8448.) »Ratione collationis episcopatuum quam Sua Majestas in Hungaria habet, modus eidem in distribuendis illis praescribi non potest. . . .« Nem vág ez értekezés körébe a magyar király legfőbb kegyúri jogának bármely részét vagy megnyilatkozását fejtegetni; azért csak mellesleg jegyzem meg e fölfogással szemben, hogy ennek ellenében I. Ferdinánd már 1548-ban elismeré »a törvényhozás jogát, hogy a királyi kegyurasághoz tartozó ügyeket tárgyalásai és végzései körébe bevonja«. Fraknói szép műve : A magy. kir. kegyúri jog Sz.-Istvántól Mária Teréziáig. 1895. 241. 1. Alább a püspökök nemesi származása kérdésénél utalok egy jegyzetben egy 1514-diki esetre. -) Ez a nem egészen precise fogalmazott Ígéretnek helyes értelme. ') Emlékirata a pápai nunciushoz 1606 elejéről. (Borghese-ltár.) 17*