Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
268 A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. pedig a bécsi, illetőleg prágai hadi tanács lőn döntő forum, az alája rendelt magyarországi kerületi főgenerálisok közvetítésével. Ezt a szétdaraboltságot a magyarok annál kellemetlenebbül érezek, minél többször kellett a király távollétélten (pláne mióta Rudolf a Hradzsinban iité föl székhelyét!) a helyett, hogy a jogszokás által szentesített 1485-diki nádori czikkek értelmében a nádorhoz, mint a távollevő király teljhatalmú helyetteséhez fordülhattak volna, vagy Bécsbe a királyt helyettesítő főherczeghez, vagy épen Prágába az uralkodó udvarához fordúlniok, a hol (mint azt az országgyűlések örökös gravamenei mutatják) haszontalanül tölték el kunyomlásaikkal az időt s hasztalan vesztegették el ajándékaikat azon német miniszterekre, kiket a király füléhez közelebb állóknak véltek. 1) — Egészen természetes tehát, ha a fölkelt magyarság fejedelmének föltételei között az eddig tárgyalt két főkérdés után legelső helyen a nádori tiszt törvényes betöltésének sürgetésével találkozunk. Bocskay maga — mind a mellett is — épenséggel nem ringatta magát a kiegyezés e pontja felől vérmes illúziókban. Már akkor, midőn a nyár elején (júliusban) Tliurzó György meg Forgács Zsigmondék Kassán nála jártak, számított azzal az eshetőséggel, hogy föltételei e harmadik pontjába a király nem fog beleegyezni. Tudnia kellett azt, hogy a nádor helytartóságát, melyről az 1485. X. czikk szól, a közel százados gyakorlat daczára, a törvényczikk kétes eredetére való tekintettel az udvar úgy sem tekinti törvényben gyökerezőnek, (a mint hogy még az 1681: I. tcz. sem erősíti meg) — s ezért jónak látta bizalmas beszélgetés közben egy közvetítő indítványra irányozni Tliurzó figyelmét. Azt ajánlá Thurzónak, hogy a fölség, a nádori tiszt betöltetlenül való hagyása fejében, a kassai u. nev. felsőmagyarországi generalitást, mely a tiszáninneni és tiszántúli kir. megyékre terjedt ki, ruházza ő reá, Bocskayra; miután a L. Tliurzó Gy. votumát 1606 legelejéről. (Akadémiai kézirattár 1606. 5. sz. a.)
