Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1 605. KOVEMBER DECEMBERIEM. 221 Mindent összevéve egy hatalmas többséggel van dol­gunk, mely míg egyrészt a törvény utait követte s jogait halálig védelmezte, másrészt a törvényesen uralkodó koro­nás király előtt örömest fejet hajtott, a jogok ós kötelessé­gek harmóniájának, az egymást kiegészítő ellentétes ténye­zők jóltevő egyensúlyának élénk tudatával bírván. Kell-e szebb bizonyítvány arról a józan és igazságos szellemről, az egymásba fonódó jogok és kötelességek tiszteletéről, mely e forradalmi gyülekezetet átlengé, mint az, a melyet Kor­ponán meghozott törvénykönyvében ő maga állított ki magá­nak, midőn az 1605. év harczai közt királypártiság ürügye alatt némelyektől elsarezolt ingóságok visszaadását elren­delvén. ezt az igazságos intézkedést úgy indokolta, hogy »mennyivel inkább keressük elvétetett szabadságunkat, any­nyival inkább méltóbb azt magunk között megoltalmaznunk.« *) A mint egyszer ez a komoly, méltányosan ós igazsá­gosan gondolkozni tudó többség látta Forgács Zsigmond megjelenéséből és beszédéből azt, hogy a koronás király őszintén elhatározta a törvényes útra visszatérni, hogy a főherczeg a kiegyezés módosításai megfontolásán komoly jó akarattal dolgozik; a kiegyezésnek abban a pillanatban meg volt nyerve s őszinte lélekből szavazott köszönetet és hálát törvénykönyvében vezérének Bocskaynak, a miért az ügye­ket ide vezette. 2) Tiszta bort öntött hát lllésházy Mátyás főherczeg poharába, mikor már az alkudozások kezdetén biztosítá őt arról, hogy a korponai gyűlést a kibékülés meleg óhaja lelkesíti, ellenséges gondolatokat az udvar ellen a magyarság nem táplál, csak a kormány részéről ne tör­ténjék olyasmi, a mi gyanút ébreszthetne. 3) S maga a kir. biztos, Forgács Zsigmond is igaz meggyőződés hangján *) Irományok. XXVIII. sz. 2) U. o. a bevezetésben. A többször idézett Kassavidéki Névte­len véleménye pláne azt mondja s nem alap nélkül, hogy »hungaricae nobilitatis maxima pars in anni praeteriti 1605. sub finem eiusdem in Decembri celebrata diaeta nonnisi ad redimendum pacem aliquid se contributuram pollicita est. 3) Irományok XIV. és még lllésházy Kolonicshoz 1605. novemb. 24. (Bécsi udv. ltár). 15*

Next

/
Oldalképek
Tartalom