Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVEMBER- DECEMBERBEN. 209 cius működését sem, habár a magyar fölkelés naponként nagyobb és fenyegetőbb mérveket öltött. Már a Dunántúlra is átcsaptak Bocskaynak fürge hadai s a királyim vidék urai közül nem egyet a mozgalom pártjára térítenek. Komolyan lehete attól Bécsben is, Prágában is tartani, s már a Bocskay-párti Dersffy Miklós figyelmeztető Tliurzó Györgyöt, ez pedig Mátyást és Rudolfot, hogy a magyarság fejedelme a törököt Styria és Ausztria, a tatárt pedig Morvaország nyakára bocsátván, a császár-királyt akarva, nem akarva, helyrehozhatatlan pusztítások után fogja békeföltételei elfogadására a szó szoros értelmében rákényszeríteni.*)< A józan ész azt súgta Mátyásnak, hogy ilyen körülmények között súlyosabb föltételek árán is ki kell egyezni Bocskayval. Reménység — mondám — alapos volt arrá

r hogy a fejedelem egyben-másban engedni fog; liisz Forgács még a tiroli Miksa főherczeghez, a németrend nagymesteréhez intézett levelében is erősen hangoztatá, hogy Bocskay ezt neki még titokban is megígérte. -) S talán nem egészen üres frázisnak veendő a fejedelem azon mondása sem, hogy méltányos concessiókra már csak Miksa főherczeg jóakaratára való tekintettel is hajlandó; mert tudjuk, hogy Miksa főherczeg még a múlt időkből rokonszenves emléket hagyott maga után Felső-Magyarország urainál s most is jó lélekkel ajánlá a kiegyezést Mátyás bátyjának.

3) Elég nyomatékosan látszott a kiegyezést javasolni a magyar királyi tanács is Mátyás oldalán abban a fölterjesztésben, melyet az 1605. augustus 7-dikén tartott tanácsülésből intéze a főherczeghez

4) — s különösen nagy hévvel 0 Tliurzó György Rudolfhoz 1605. jul. 30. (Bécsi udv. ltár.) 2) »Iuiquas se [Bocskay] quasdam inseruisse ideo conditiones

r ut aequas obtinere a Sua Mte. queat. secreto mihi intimavit.« 1605. augustus 7. (Innsbrucki helytart. ltár.) *) Forgács Zs. Miksához 1605. augustus 25. (U. o.). 4) Ez, sajnos, nincs meg; de egy pontját, a vallásszabadságról szólót Khleslnek egy másolatából ismerjük (mely melléklet 1606. február ll-ki leveléhez. Borghese ltár. III. 513. c.) és ebből joggal következtethetünk az egész votumra; úgyszintén az augusztus 19-ki (később idézendő) utasításbók mely a magyar tanács előterjesztése alapján készült.