Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
206 A KORPOJÍAT ORSZÁGGYŰLÉS. járult hozzá tanácsostársai véleményéhez Thurzó György a maga részéről. És ha el is kell Ítélnünk a talán jóindulatból, a békemű előmozdításának óhajából merített, de ethikai alappal nem bíró, nagyon is »politikus« indokolást, a melylyel a főúr a maga votumát kisérte; alig szenved kétséget, hogy a bécsi udvar előtt ennek a megokolásnak hatása nem maradt el. »Bár kedvezőtlenek Bocskay föltételei — mondá a politikai tekintetekben kissé ingadozó, csupán a vallási kérdéseknél szilárd és egyenes Thurzó — el fog még jönni az idő, mikor ő felségének megnövekedett számú hívei az országgyűlésen simítani és változtatni fognak rajtok: inert a kik törvényeket hoznak, el is törülhetik azokat«. 1) A tanácsadásnak ez a kényelmes módja, mely a jogos kívánságokat és aspiratiókat megadatni javasolá ugyan, de már előre farkasvermet ásott alájok, néhány évtized óta divatozott Magyarországon, szomorúan tanúskodván az alacsony színvonalról, melyre a király magyar tanácsosai tisztán saját hibájukból sülyedtek le. Ha ők azonban meg tudták ilyfélével lelkiismeretüket nyugtatni, valóban méltánytalanság volna azt kívánnunk, hogy ezt nekik a bécsi tanácsosok vessék szemökre. — Ellenkezőleg: épen békehajlamokra mutat az osztrák miniszterek részéről s Mátyás főherczeg tanácsosainak józan eszéről tanúskodik, hogy Thurzó indokolásában megnyugodtak; argumentumának a jövőbe nyúló gyökereit nem bolygatták. Az egymással tudvalevően egyenes és szoros sógorsági viszonyban álló ministerek Mátyás közvetlen közelében, élükön a főherczeg legkedvesebb emberével: Cavriani Ottavióval (Illésházynak jó barátjával, sőt neje Pálffy Kata révén szintén sógorával) *) »Successu temporis tamen, si qui articuli Bochkaianorum Suae Maistati contrarii esse videbuntur, in comitiis et diaetis per fideles Suae Maiestatis, quorum numerus augebitur, ii emendari et in meliorem ordinem redigi, additis addendis et diminutis diminuendis commode poterunt.. .« Thurzó jelentése ugyan későbbi (kelet nélküli, 1606. elejéről); nézeteit azonban a kérdés alatti időre is megvilágítja.
