Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
II. A SZERENCSI GYŰLÉS 1605. APRIL HAVÁBAN.
140 A. SZERENCSI . GYŰLÉS. természet. De ha e liarczok folyamán a szomszéd országok szenvedni fognak, ha hegy nem lesz elég magas, ha folyó nem lesz elég széles a törökkel egyesült magyar fegyver előtt: mindenért csak egyedül Rudolfot illeti a felelősség, a ki saját alattvalóit e rémítő szövetségre rákényszeríté s a ki elpusztult Magyarországának könnyebbülésére nein akart a törökkel sem tisztességes békét kötni, midőn tehette volna, hanem háborút folytat minden áron, mert ez neki nyereséges, pénzthajtó! Legvégül segélyre szólítja föl a kiáltvány a kereszténységet. A ki a magyarnak segít Rudolf ellen, — mondja — íiz saját magán s a kereszténység ügyén segít, mert a magyarok készek utolsó csepp vérüket a vallásért, hitért és a kereszténység nyugalmáért ontani. 1) Míg ennek az iszonyú vádakkal teljes, de néha csaknem a legiszonyúbb vádaknál a meztelen igazságra épült kiáltványnak szerkesztésén a rendek valamely ékes (!) tollú társa dolgozott, 2) azalatt a fejedelem is beadta volt az or') Irományok. Függelék (a szerencsi gyűléshez) 1. sz. a. — Ebből az általam itt közlött fölötte érdekes iratból készült aztán, a király személyét támadó összes passusok kihagyásával, az a memorandum, melyet 1605. deczember 10-én a korponai rendek a német birod. fejedelmekhez intéztek. L. Katona, Hist. Crit. 28, 455. 2) Ki volt ez : nem tudom megmondani. Ha Illésházy már Magyarországon volt volna, bizvást rá foghatnám; mert sok részlet megfelel azoknak a protestatióknak és proclamatióknak, a melyeket Illésházy a maga szerencsétlen pöre miatt küldözgetett az ország rendeihez. Persze hogv ezeket az Illésházy-féle fulmináns tiltakozásokat, — minthogy 1603-ban s 1604-ben közkézen forogtak, — kényelmesen fölhasználhatá a kiáltvány szerkesztője. — Az sem lehetetlen azonban, hogy a kiáltványnak azon szövegezése, mely a szerencsi gyűlés határozatára még a gyűlés alatt elkészült, már nincs is meg s az Irományok Függelék 1. sz. alatt közölt kiáltvány már valami kibővített, későbbi, de még mindig 1605-ből való szöveg. Mert hogy egy kiáltványon 1605 második felében is dolgoztak és pedig többen és már Illésházy főfelügyelete alatt, azt az 1606-ban elfogott kassai főbírónak Bocatiusnak prágai tömlöczéből a király elé terjesztett egy emlékirata mondja. Magát Bocatiust is megbízták á szövegezéssel, de Illésházy langyosnak találta a Bocatius•í'onceptusát (Bécsi áll. ltár). Akárhogy álljon is a dolog: miután az:
