Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

I. A MEGHIUSULT POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. JANUÁRJÁBAN

1605. .1A!srrArjában. az a Prágába indítandó magyar küldöttség is, melynek eszméjét Mátyás főherczeg a magyar tanács előtt a végből pendíté meg, hogy ott a királyi udvarban elzárkózva élő. öccse sürgetéseire alig vagy épen nem hajtó császár-királyt 1) Bocskayval szemben erélyesebb lépésre, a tervek régiójából a tettek mezejére nógassa, hogy — mondom — még ez a küldöttség is alkotmányszeiűen csak az országgyűlésből küldhető ki. De mindenekelőtt arra fekteté a fősúlyt, hogy a király a pápát, a spanyol királyt, sőt az összes keresztyénséget segélyadásra szólítsa föl Bocskay támadása ellen, mert ha a lázadók a törökkel, a moldvaiakkal, az oláhokkal s Erdélyivel szövetkeznek, az általuk gyűjtött tűz könnyen veszélyessé válhatik az egész keresztyénségre. Mikor azonban a magyar tanács habozás nélkül ajánlá az erőszak útját a lázadók »legyűrésében«, himezés nélkül kimondá egyszersmind azt is, hogy épen nem csuda, ha a forradalom oly meglepő arányokban terjed. Hiába kérte annyi országgyűlés a nép nyomorának könnyítését, a katonaság s egyes biztosok kegyetlenkedései megszüntetését. Vegyük hozzá ezekhez a jogtalan vagyonkobzásokat, a felső-magyarországi kapitányok törvénytelen lépéseit — meg azt. hogy a felső-magyarországi rendek már Gálszécsen óvást emeltek a 22. articulus ellen, és együtt lesznek — úgymond a magyar tanács — azon okok, melyek miatt a forradalom kitört. S ha ez okok mellé a lázadók a maguk felhívásaiban azt is hozzátették, hogy az osztrák ház ki akarja irtani a magyart az élő nemzetek sorából: hát ő felsége tiszte leszen az egybehívandó rendeket meggyőzni ez állítás hamis voltáról és arról, hogy ő és házabeli elődei inkább irtózatos pénzáldozatokkal s más fejedelmek segélye kinyerésével védték és védik a magyar nemzetet a török ellen, a mit az *) Nem lehet czélja e bevezetésnek (bármennyi új adat állana is írója rendelkezésére) részletesen fejtegetni Rudolf kedélyhangulatát, betegségét s ebből eredő viszonyát Mátyáshoz. Elég, ha egyszerűen ráutalok Stieve nagy munkájára (Die Politik Baierns 1591 —1607.), a legjobb és legmegbízhatóbb adatok e rémítő labyrinthusára s a kutatói ós történetkritikai szorgalom e példányképére, melynek azonban czíméhez édes kevés köze vari.