Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

1603. MÁRCZIUS HAVÁRAN. 141 lónak, a Dunán innen Bossányi Boldizsárnak, Felső-Magyarországban pedig Kékedy G-yörgynek. A három főadószedő az ily módon beszedett adót magyar zsoldosok toborzására fordítsa s a jövő országgyűlésen számot adjon. A hódoltsági jobbágyok és Slavónia adóját illetőleg a múlt. évi végzést újítá meg a rendek válasza, ép így az adószedést zavarókra s az adót megtagadókra vonatkozólag. A zsoldosok fogadását, toborzását a rendek az alsómagyarországi részekben az országos főkapitányokra kívánták bízatni, Felső-Magyarországban pedig Homonnay Bálintra vagy más magyar birtokosra, a ki ő felségének tetszeni fog. Kötelességök leszen ezeknek a toborzott magyar zsoldosokat, valahányszor a főhadvezér akarja, ellenőrzésre vezetni. A szolgálatukat elhagyókról, az idegen földre zsoldosokul szegődőkről s a zsold nagyságáról szóló kir. kívánságoknak annyiban feleltek meg a rendek, hogy e pontokra vonatkozólag a mult évekbeli czikkek megújítását mondották ki. Az általános és részleges felkelésre vonatkozólag a rendek csak az 1602. IX. t.-czikk megújítását voltak hajlandók megszavazni (a személyes fölkelés megváltásakép a földesurak a föntebb emiitett 50—50 dénárt ajánlották meg), de alkalmat vőnek e pontnál határozottan kijelenteni, hogy, ha e részben az idézett törvény szerint való szolgáltatást nem teljesítenék, annak a török-tatár becsapásokon kivűl legfőbb oka lesz az idegen zsoldosoktól való félelem, mert a jobbágyokat ez ugrasztja szét, ez széleszti el. S előre kimondották itt a rendek, hogy,ha az idén e bajt nem orvosolja a király: a rendek jelen megajánlása, az általános és részleges fölkelés nem fog semmi eredménynyel járni. Az ingyenmunkák dolgában a rendi válasz az 1602. XIII. t.-czikkre utalt, de kívánta, hogy még a jelen országgyűlés alatt limitatio készüljön, hogy mely vidék mely végvárhoz szolgál; mert csak ekkép lehet a német kapitányok azon önkénykedésének határt vetni, mely szerint ugyanazon egy falu ismételve kényszeríttetik robotmunkára, s a falu népe addig tartatik vissza, míg minden eleségből kifogyván, éhen hal. Kívánták még a rendek, hogy ő felsége magyaróvári