Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

A miért három emberöltővel azelőtt az ország nagy része az utolsó nemzeti király ellenében a Habsburg-ház keleti ágát kinálta meg Sz. István koronájával, hogy t. i. az árként hömpölygő osmán hatalom ellen idegen segélylyel támogassa és régi erejébe állítsa vissza a düledező magyar királyságot: e ezél felé, ügy látszott, 1603 végével, hogy a király biztos úton van. A hosszú háború vége felé közelgett; az eddig lefolyt 13 esztendő, mely annyi magyar hőst nevelt a jövőnek s nem egy fontosabb hadi reformot is hozott létre,*) reményt nyújtott az ország integritásának legalább részben való helyreállítására, mert majd minden esztendeje a háborúnak, ha csekély előnynyel, de mégis előnynyel végződött. 1603 végén volt Rudolf helyzete legkedvezőbb. Nádasdyék őszi győzelme Buda mellett, és Hatvannak, Eger e kulcsának, visszafoglalása török kézből a szorosabb értelemben vett Magyarországon erősíték meg a király positiőját: Erdély pedig Székely Mózes teljes tönkretétele után ismét a magyar király elvitázhatatlan birtokába került, s vele együtt nemcsak ebben az országban, de Havasalföldén is e pillanatban megszűnt volt a török fenhatósága. A végzet szeszélye, a körülmények csudálatos összejátszása ily kedvező, bár pillanatnyi helyzetet teremtett annak a királynak, a ki Sz. István koronája összes viselői közül királyi tisztére legkevésbbé volt méltó, legkevésbbé volt alkalmas. Hű képe ennek a kedvező helyzetnek az 1604. február 3-dikára kihirdetett országgyűlésre meghívott rendek számának statisztikája. 2) Horvát-Szlavonország és Erdély rendein ') Pl. Nádasdy Ferencz reformja. Nádasdy elvette lovasai nagy részétől a hosszú, 3 öles magyar lobogós kopját s rövid puskát adott kezökbe. ") A kir. meghívó 1603. decz. 5. Irományok I. SZ. a. És Kova<hich Supplem. ad Vest. Com. III. 326.