Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

844 A L'OZSNJFYI ORSZÁGGYŰLÉS. kivül a legszorosabb értelemben vett Magyarországban negyvenhárom megye kapott kir. meghívót, közte Pestmegye és Fejérvármegye (akkori) solti járása, Ez a 43 megye, továbbá Horvát-Szlavonország és Erdély rendeinek követei, aztán az a 10 főpap, 7 zászlós úr, 39 mágnás, 8 káptalan, 7 nevezetesebb nemes, 3 özvegy mágnás nő képviselői, 17 szabad kir. és mezőváros és 7 bányaváros oly tekintélyes gyülekezetet képeztek, mely egy jobb jövőnek lehet vala záloga.

x) És a török ettől a jobb jövőtől félt, A hosszú háború a hódoltságot teljesen tönkre tette, kimerítette ; az évenként megújúló hadjárathoz pedig eleséget és takarmányt folyton a török birodalom belsejéből szállítani csak nagy erőfeszítéssel leliete; olyannal, melyhez egy Szolimán gygási ereje volt szükséges. S ez a gygási erő hiányzók a benső bajok által is gyöngített birodalomban, s nem csoda, ha a török kormány békealkura hívta föl Rudolfot. E békealkudozások tartama és befolyása alatt irta meg a pozsonyi kamara ugyanazon a napon, mint a melyről a kir. meghivó kelt, a maga véleményes jelentését Mátyás főherczeghez, az 1604-diki országgyűlésre benyújtandó kir. előterjesztések, vagyis, hogy modern szóval éljek, törvényjavaslatok tárgyában.

2) Mind arra az esetre, hogy a háború tovább fog folyni, mind arra az esetre, hogy béke lesz: egyforma tekintettel voltak Szuhayék s a tavalyi subsidium kívánását ajánlották; mert még béke esetén is kell a hadi adó, mondának (s igazuk is volt), úgy a zsoldosok kiűzetésére s elit ocsátásár a, mint a végbeli őrségek tartására s a végvárak épitésére meg tatarozására, Sőt, — igy vélekedett a kamara — ha biztos reményt tudna a főherczeg a rendeknek nyújtani, hogy a zsoldosok szabadságolásának és ellenőrzési szemléinek 3) A meghívottak névsorát lásd : Irományok X. sz. a. 2) Rudolf csak 1603. decz. 5-dikén szólítja fel Mátyás főfcerczeget a kir. propositiókba fölveendő tárgyakról való tanácskozásra és a propositio elkészítésére. L. Irományok II. sz. a. Mátyás azonban már azt megelőzőleg november 18-kán parancsot küldött a kamarákhoz és tanácsosokhoz véleményük beterjesztésére. Maga ez a csekély körülmény is jellemző a prágai és bécsi kormányok közötti viszonyra.