Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

:402 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. szággyűlési végezések közé belopva s melyben a király oly élesen ítéli el a protestánsokat s oly szigorú büntetéssel tiltja el a vallás ügyének az országgyűléseken való tárgyalását. A bécsi béke után a protestánsok egy emlékíratfélét készítettek,

x) melynek czíme: »Bizonyos okai, miért nem akarják az regnikolák Forgács Ferenczet pro archiepiscopo Strigoniensi agnoscálni.« Ez okok közt a második így szól: »Mert anno 1604 akkor cancellárius levén, az ország végezése és akaratja ellen oly articulust írt volt az több articulusok után, ki az egész országban hadakozásnak, vérontásnak és pusztaságnak lőn oka.« — Ettől az időtől kezdve a mai napig Forgács Ferenczet tartották a XXII. t.-czikk szerzőjének 2). Bebizonyítottam, hogy teljesen ártatlan e bűnben. De Rudolf se gondolt erre a becsúsztatásra. Mátyás főherczeg sürgetésére történt az s a t.-czikket Himelreich fogalmazta. Bizony nagy tartozását rótta le Mátyás főherczeg és nagy bűnét tette, úgy a hogy, jóvá, midőn a részben e t.-czikk miatt is támadt véres harczok között a közbenjáró, a békitő szerepében fáradt, izzadozott. *) Egy példánya Bártfa városa ltárában egy »Acta dietalia 1605 —1618« czíinű codexben. 2) Ipolyi is (Veresmarty élete) erre támaszkodott, de a mondottak után hosszas, szép okoskodása önmagától összeomlik.