Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

1604. MÁRCZIUS — ÁPRILIS. 373 íőpásztornak e közjogi állása felől kétségeket támasztani, a mint fejet hajtott a bujdosó pécsi vagy váradi püspökök előtt, kik ott Kassán éltek s akol és nyáj és legelő nélkül szűkölködő pásztorok valának. Mert a püspök főúr. dignitás. az ország közjogának gerincze vala. De földesúr is volt a katholikus főpap. ép olyan mint a protestáns nemes, és pedig nemcsak a berieficiumát képező javakon, hanem a püspöki megye összes területén: mert semmivel sem volt különb az a jog, melylyel a földesúr a maga jobbágyaitól a kilenczedet beszedte, mint az a jog, melylyel a püspök megyéje minden jobbágyától a tizedet szedette. S nem is jutott eszébe. — hogy csak egy példát említsek — a felsőmagyarországi öt város egyikének se, noha polgárai közt lámpással keresve se talált volna csak egy katholikust is. azt a szép árendát. melyet a városok jószágainak püspöki tizedéértfizetett, csak egy pillanatig is megtagadni. A katholikus főpapság előkelő közjogi állásának föltétlen elismerése akkor, midőn e főpapok közül csak egy-kettő mondhatta azt. hogy megyéje lakói közt vallásának hívei vannak. midőn a többiek dioecesisét vagy protestánsok lakták vagy épen a török tartotta elfoglalva. nagyban hozzájárult ahhoz a békés, nyugalmas állapothoz, mely a XVI. század végső tizedeit jellemzi s mely tetőpontját abban éri el, hogy a király még protestáns vallású tanácsosát is megkérdi az üresedésben levő püspöki székek betöltése tárgyában, s e protestáns vallású kir. tanácsos a jelöltek közül azt ajánlja, a kit papi, egyházi tulajdonságaiért tart a lagalkalmasabbnak. legérdemesebbnek. 2) Mint a hogy most mi magyarok ijedve tapasztaljuk, hogy Erdélyben az oláhság mint szorítja kisebb körre a magyarságot, úgy riadt föl a kormány s a katholikus főpapság is a XVI. és Maga a váradi püspök — a szepesi kamara elnöke — dicséri •őket épen ebben az időben, hogy az árendát pontos lelkiismeretességgel tizetik emberemlékezetet meghaladó idő óta. A szepesi kamara jelentése 1604. márcz. 27. (Bécsi udv. kam. ltár. 1604. ápr. 19. alatt.) E) Ez Illésházy István volt, a ki Szuhaynak mint váczi püspöknek .ajánlja 1596-ban a szentmártoni apátságot conferálni; s a ki 1597-ben AZ egri püspöki székre ismét Szuhayt ajánlja (ki is nevezték). Lásd : Illésházy hűtlenségi pöre, czimű munkám 33. lapját.