Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)
III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.
:374 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. XVII. század fordulóján, mikor tudatára ébredt annak, bogy a bosszú béke alatt a zajtalanul elterjedt protestántisnmssal szemben immár közel van ahhoz, hogy a talajt lábai alól elveszítse. Itt cselekedni kellett; a mi van, azt megmenteni; a mi elveszett, azt a tért visszaszerezni. Az impulsust a ki a cselekvésre megadta, az alvókat a ki álmukból felköltötte s a harczolni vágyóknak kezébe a ki kardot nyújtott, egy ifjú, most felserdült fejedelem: a későbbi II. Ferdinánd vala; a hitbuzgó, meggyőződéssel és rajongással tele uralkodó, kit, lia a középkorban él, a katholikus egyház régen legelőkelőbb szentjei között tisztel vala. Alig vette kezébe a tizennyolcz esztendős Ferdinánd Stájerország kormányát s alig tért meg Olaszországból a pápa látogatásaiból és a »sanctorum apostolorum liminum visitatio«-ból, midőn 1598. szeptemberében kiadta hires három rendeletét, melylyel a stájer városok protestáns papjait és tanítóit 1 — 2 hét alatt az országból távozásra kényszeríté. E rendszabályt 1599-ben és 16(J0-ban ama bizottság fölállítása és körútra indítása követte, melynek föladata volt Stájerország, Karinthia és Krajna egyházaiból a protestáns tanokat szép szerével és erőszakkal kiirtani.*) A merész példa ragadós volt s követőre talált az ifjú fejedelem unokabátyjánál, a Prágában remetéskedő császárkirálynál. Azok közül a Stájerországból kiüldözött prot. papok közül egy-kettőt Thurzó György, a dunáninneni főkapitány, a későbbi nádor, részben birtokain helyezett el. részben a parancsnoksága alatti Érsekújvárban, a német nyelvű protestáns helyőrség között engedett megtelepedni. Rudolf kemény parancscsal fordult a protestáns főúrhoz s szigorú feddéssel követelte tőle ismételt ízben is e lelkészek elűzését; 2) — majd kevés idő múlva, alig pár héttel később, nyiltan kitűzte a katholikus ellenreformáczió zászlaját azon királyi parancsokban, melyekben Petlie Márton kalocsai érseket, Szuhay egri püspököt, Migazzi váradi püspököt és a sellyei jézsuitákat fölszólítja, hogy magyar és német nyelvet tudó buzgó és tanult kath. papokat küldjenek az erdélyi csász. biztosokhoz, ') Lásd Hurter : G-eschichte Ferdinand. II. stb. III. és IY. kötetét^ 2) Rudolf parancsai Thurzó Györgyhöz 1603. szep. 14. és okt. Bécsi udv. kam. Itár.
