Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)
II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.
1613. MÁRCZIUS HAVÁBAN, 147 »a letéthelyek megtartassanak« és hogy ezekbe »mindenki szabadon vihesse be eladás végett portékáit« stb. Ha a rendek válaszának e pontját összehasonlítjuk az 1599 : XXXIII. t.-czikkel. mely elrendeli, hogy a lengyel kereskedők kötelesek legyenek a letéthelyek árúmegállító jogát respectálni s mely t.-czikk azon alkalomból keletkezett, hogy a felső-magyarországi öt város panaszt emelt az országgyűlésen, hogy a lengyelek ezt a jogot nem respectálják, hanem bort és minden egyéb árút összevásárolván egyenest viszik Lengyelországba: x) azt kell kérdeznünk, mit akartak az 1603-diki válasz e pontjával a rendek ? Azt-e, hogy a letéthelvekül tudott városokba mindenki szabadon vihesse be eladó holmiját a czélból, hogy a középkori árúmegállító jog értelmében ezen bevitt árúkat az illető város polgárai vegyék meg az eladótól ? a mely esetben a rendi válasznak e pontja csak következetes magyarázata, kibővítése volna a most említett 1599 : XXXIII. t.-czikknek. Yagy azt akarták-e a rendek, hogy a mondott városokba mindenki szabadon vihesse be árúit és ott azokat a lehető legelőnyösebben — »pro commoditate« — adhassa el, tehát az árűmegállító jog respectálása nélkül nemcsak azon város polgárainak, hanem bárki másnak ? a mely esetben a rendi válasznak e pontja egyenest ellenkezik azzal a jóakarattal, melyet a rendek 1599-ben a városok iránt a XXXIII. t.-czikk crealásában tanúsítottak. A rendek ez utóbbit akarták, az árúmegállítási jogot egyszerűen ignorálván. Oka ennek főkép a Lengyelországgal való borkereskedésben rejlett; mert a hordós borokat a termelők az illető városokban előnyösebben adhatták el az oda jövő lengyel kereskedőknek, mint magoknak a városi polgároknak, a kik a közvetítő kereskedésből hasznot húzván, természetes, hogy csekélyebb árakat adtak a borokért, mint a lengyel kereskedők a közvetítés nélkül. Az a négy esztendő, mely 1599-től 1603-ig lefolyt, a nemeseket megtanította, hogy az 1599: XXXIII. t.-czikkben a városok iránt decretált jóakarat nekik hátrányukra, kárukra van. Ezért iktatták bele 1603-diki válaszukba ezt a pontot. ') V. ö. Mon. Com. Hang. IX. 202. lap. 10*
