Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. a hadi tanács javaslatára (mert az udv. kamara

l) megnyugodott a rendek válaszában) az 1602 - diki X. t.-czikk szerint a gabonaadót, minden portától egy-egy nagyszombati mérő rozsot és zabot; úgyszintén a gabonaszállítás- és ágyúvontatásra vonatkozó királyi óhajtások teljesítését. Hogy a tizedügyek, a tizeddel való visszaélések fölött a rendek oly szépen siklottak tova: azt szemökre lobbantá a főherczeg s határozottan ragaszkodók úgy ehhez a ponthoz, mint a kir. előterjesztés ama tételéhez, mely az alispánokat creáló főurak visszaéléséről szól, s melyről a rendek — hiszen sok lehetett közöttük az ekkép creált alispán-követ — csendesen hallgattak válaszukban. Nevezetes a főherczegnek a rendek azon óhajtására adott válasza, mely a törvénytelen idézésekre, a katonai előléptetésekre és a magy. tanács és cancellária hatáskörére vonatkozik. A mit a rendek cselekedtek, azt tette a főherczeg is. A rendek e különnemű dolgokat egy lélekzet alatt mondák el s egy kalap alá vették. Követte példájolcat a főherczeg is: a különféle pontok elsejére egy kitérő, nevetségesen indokolt frázissal válaszolt, s mintha e szólammal mert másnak nem nevezhetem — a többire is megfelelt volna, a rendi válasz más kérdésére tért át. »Miután ezen ügyeknek az országgyűlési ügyekhez semmi közük nincs, azt hiszi ő fensége, hogy jobb lesz, ha az ügyes-bajos felek magánúton terjesztik azokat eléje a fölségnek.«

2) Vájjon kire tartozhatott a magyar tanács, a magyar cancellária hatásköréről beszélni, ha nem az országgyűlésre ? Készakarva hagytam a letéthélyehröl

3) szóló pontot a viszonválasz ismertetésénél utoljára. A rendi válaszban ki lőn mondva (mint láttuk), hogy ') Irományok. XXXYI. sz. a. a) . . . . »Cum haec cum negotiis diaetalibus nihil commune liabeant, privatim coram Sua M

t

e per partes commodius proponi et expediri posse Sua Ser

ta

s existimat.« A főherczeg replicája 1603. márcz. 25. Lásd : Irományok XXXYII. sz. a. 2) Már az Országgy. Emlékek IX. köt. 202. lapján a jegyzetben kiemeltem, hogy a »loca depositionum«-ot Herczeg István, kassai követ, magyarul »letétel-hely «-nek fordítja ; azért nevezem én letéthelynek. Régi műszó. Bár több is volna !