Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

122 A POZSONYI ORSZÁGGYT'lés. rendek hadi népe. A legtöbb adó azokban az években folyt be az udv. kamara számítása szerint, mikor a dicát a kamarához kelle beszolgáltatni; de itt meg az volt a baj, hogy a kamarának a késedelmezők felett semmi jurisdictiója nem levén, oly sok ideig tartott az adó befizetése, hogy a hadi nép zsoldbafogadásánál a remélhető adójövedelem számítás alapjául és tájékozásul nem szolgálhatott. Mind ez okok arra birták az udv. kamarát, hogy Mátyás főherczegre bizza eldönteni azt, mi leszen legjobb a dica beszedésénél, s vájjon nem volna-e hasznos a kir. propositiókban fölhatalmazást kérni a kerületi országos főkapitányok számára, hogy a késedelmes adófizetők és adószedők javait elkobozhassák. A tizedek ügyében föltétlenül helyeslé az udvari kamara mind azt, a mit a szepesi kamara a nemesek visszaéléseiről s a ruthének, ráczok és oláhok tizedfizetéséről mondott és indítványozott. Méltányosnak találta a szepesi elzálogosított 13 város teherviselése felőli javaslatot is; de mivel ez eddig nem volt szokásban, s nem is hitte a bécsi kamara, hogy a mondott városok a lengyel király fölszólítása nélkül adót fizessenek Magyarországba: a királyra hagyta, vájjon a fölség hajlandó-e e tekintetben tárgyalásokat kezdeni a lengyel királylyal? De indítványozott e helyett a bécsi udv. kamara két oly dolgot, melyek egyike egészen új volt, másikáról pedig a magyar kamarák megfeledkeztek. Ez utóbbi a rendek gabona segélye. Mint a mult évben történt, 1603-ra is minden jobbágyház után 2—2 köböl szemet (gabonát és zabot) javasolt kívánni. Uj indítványa pedig a főpapok megadóztatásáról szólott. »Ha ő Felsége örökös-tartományainak és országainak főpapi rendje — mondá a bécsi kamara — noha a veszélytől sokkal távolabb esik, mint a magyar, adófizetésre szoríttatik: nincs ok reá épen a magyar főpapságot kímélni.« Fizessenek hát beneficiumaik után, ha nem is dicát, de legalább bizonyos és pedig nagyobb mennyiségű gabonát. A honvédelem kérdésében — miután szokásban volt az udvari kamarákat a rájok különben csak kis részben tartozó ügyre nézve is meghallgatni — a személyes fölkelésnél kimondatni óhajtá a bécsi kamara, hogy az ne csak egy hóig, hanem