Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 9. 1598—1601 (Bp., 1885)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1600. FEBRUÁR- ÉS MÁRCZIUSBAN.

.",62 a pozsonyi országgyűlés Az elsőnél, mely ;i katonai kihágásokról szól. három faját különbözteték meg a katonaságnak. Az első az, mely idegen pénzen fogadva, s akár húzza zsoldját, akár nem, azon hiszem­ben vonúl Magyarországra, hogy itt ingyen fog mindent kapni, s ennek rovására lop, rabol minden útjába esőt. A második csoportba a téli szállásokra benhagyott katonaság tartozik. Ez nem kapja, vagy nem készpénzben kapja zsoldját, s azért fosztogat. A harmadik csoportba a végvárak idegen népe szá­mítható, mely valóban fizetetlenség miatt vetemedik a rab­lásra, s melytől az e fajta életet a magyar zsoldos is eltanulta. Már ha kifizetnék becsületesen minden katonának a maga zsoldját, és szigorú fegyelmet tartanának (a mi lehetne): könnyű belátni, hogy a nép irtózatos kizsarolása alábbhagyna, megszűnne. Nem áll tehát az, hogy a felsorolt bajok elke­rülhetetlenek. A sérelmi pontok másodika a kamarai igazságszolgálta­tás és a koronára háramlótt javak ügyére vonatkozik. Meg­gvőzőleg mutatták ki a rendek, hogy mindenütt, a hol a kamara beavatkozik, illetékessége a kir. tanácsnak volna. S ha a fölség, mint e törvények megszabják, a kir. tanácsot hall­gatná meg; a kamarát pedig, mint pénzügyeket kezelő hiva­talt, competentiája korlátai közé szorítaná : bizony nem volna okuk a rendeknek annyit és annyiszor panaszkodniuk. Azt nem tagadják a rendek, hogy a király fölségjogai közé tartozik a törvényesen a koronára háramlott javak elad­hatása vagy elzálogosítása. Csakhogy se a vevő, se a zálogbir­tokos ne legyen akár idegen, akár testület, akár község, akár paraszt. Azért a mi az ország törvényei ellenére adományoz­tatok el, annak visszavételét jogosan követelhetik s követelik is. Van elég érdemes magyar alattvalója is a fölségnek, a kikre ráfér a jutalom. Hogy idegen segély nélkül el nem lehet az ország: azt nem vonják kétségbe a rendek; hisz' ők magok érzik leginkább elégtelenségöket. Azonban itt az veendő tekintetbe, hogy az örökös tartományok ép úgy, mint a német birodalom, m o s t m á r n e m Magyarországnak adnak segélyt, m i­kor segedelmet nyújtanak a török ellen, hanem s aj á t m a g o k a t védi k, még pedig egy, rájok nézve igen

Next

/
Oldalképek
Tartalom