Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 9. 1598—1601 (Bp., 1885)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1600. FEBRUÁR- ÉS MÁRCZIUSBAN.

1600. FEBRUÁR- ÉS MÁROZIUSBA.N. 347 kényelmes positióból, mert a háború fészke nem az ő földjök. hanem Magyarország. Sz.-István idézett deeretumát pedig csak annyiban fogadhatják el érvül a főherczeg részéről, a mennyiben ez a vendégszeretetre s arra vonatkozik, a mit nem is tagadnak a rendek, hogy t. i. a királyi udvar fényét a különféle nemzetek tarka vegyiiléke emeli. De hogy az idegen kedveért honi törvények és jogok lábbal tapodtassanak, azt abból a decretumból nem bírják kimagyarázni; sőt ott áll a tiltó határozat II. András végzeményei között is. A mi végre azt az érdekes közjogi kérdést illeti: van-e vájjon a királynak joga a diétában a főherczeg, mint a király teljhatalmú képviselője és a rendek közmegegyezésével hozott határozatokat megváltoztatni ? erre is megfeleltek a rendek. Azt mondák, hogy a főherczeg a királyt helyettesíté, s mikor vele egyezett meg az országgyűlés, annyi, mintha a királyival egyezett volna meg. Ragaszkodtak hát ahhoz, hogy az 1599. 31. törvényczikket a záradék nélkül iktassa törvénybe a király. E sérelmi pontok után átmentek a rendek a propositio tételei tárgyalására. Adó fejében egy-egy magyar forintot ajánlottak meg minden jobbágyház és zsellérház után, oly módon, hogy e summa fele pünkösdre, fele Jakab apostol napjára fizettessék. A legutóbbi tatárvészre való tekintettel új házösszeírás rendelendő el, melynél azon jobbágyok, kiknek hat forint érő vagyonuk nincs, házuk után adót nem fizetnek. Azonkívül a földesurak is fizetnek saját erszényökből 50—50 dénárt minden ház után. Ez adó alól nincs kivétel, még a szepesi 13 város is fizeti. Csak az jegyzendő meg. hogy az egy telkes nemesek, a kik vagyonuk szerint taksálandók, zselléreik házai után az 50 dénárt nem kötelesek fizetni. A pozsonyi kamara területére Joó János személy nököt, a kassaiéra Kálnai Bornemissza Györgyöt választák a rendek a czélból, hogy az adószedők ezeknek kezébe fizessék a földesurak 50 dénárját, míg a jobbágyok forintja a kamarákhoz szolgáltatik be. E bizalmi férfiak őrködnek, hogy az összes adó