Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 8. 1588—1597 (Bp., 1883)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1582. FEBRUÁR- és MÁRCZIUSBAN

1593. FKBRUÁK- ÉS MÁRCZlUSBAN. 27 hatalmában állott; be nem várva, hogy a rendek figyelmeztessék, rait kelljen a pápával és a keresztény hatalmakkal tárgyalnia. De a rendek beláthatják, hogy a feladat mennyire nehéz. Emlékezteti őket arra, hogy két század előtt, mikor az ország még virágzó állapotban volt, és Zsigmond király, segítség kieszközlése végett, személyesen bejárta egész Európát, mivel be nem várták az alkalmas időpontot, Nikápolynál súlyos vereséget szenvedtek. Hasonlag Várna- és Mohácsnál is nagy csapások érték az országot, A hatalmas ellenség erejének megtörésére lassan és óvatosan kell előkészülni. A rendek jól tudjak, hogy a király és örökös tartományai mennyit áldoztak az ország védelmére. Mikor tehát azt mondják. hogy el vannak hagyatva, ezzel sértik ő felségét. Elismeri, hogy a véghelyek körűi hiányok és mulasztások tapasztalhatók. De ezek mindig megvoltak; a bajok kútforrását a véghelyek nagy számában, távolságában és a viszonyok mostohaságában kell keresni; nem a király személyében. Nem veszi rossz néven, hogy a rendek hazájok fenmaradásáról buzgón gondoskodnak; de legyenek meggyőződve, hogy e tekintetben a királyt sem érheti a mulasztás vádja. Ismételi tehát, hogy felesleges a nagy költséggel járó követségek küldése; hacsak ő felsége nem fogja kívánni, hogy a német birodalmi gyűlésre küldjenek. De igen helyesnek tartja, hogy ő felsége Magyarország és a szomszéd tartományok rendeivel a véghelyek megerősítésének és ellátásának ügyét szabályozza; ezélszerű tehát, hogy e tárgyalásokra az országgyűlés teljhatalommal ellátott biztosokat válaszszon. Az áldozatkészség, melyet a magyarországi rendek a véglielyek fentartása és a hadak ellátása körűi tanusítottak

} dicséretet érdemel; de nem szabad elfelejteniük, hogy éveken át nem fizettek adót; mig az örökös tartományok nem voltak ily kedvező helyzetben, és mégis készséggel viselték a rájok eső terheket. Hasonlag elismerésre méltó, hogy ez évben nagyobb számú mezei hadat szándékoznak kiállítani. Azonban erre nézve nehézségek merülnek fel. Attól lehet tartani, hogy a mezei liad kiállítása a törököket támadó föllépésre ingerelné. Mindent jól megfontolva, legczélszerübbnek látszik, hogy úgy az adóból befolyó összegek, mint a külsegély a végvárak meg-