Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1587. NOVEMBER 14.–1588. JANUÁR 10.

218 rozsonYI ORSZÁGGYŰLÉS. Az átalakított föliratot, illetőleg országyűlési végzéseket már másnap, január 10-én átvette a főherczeg. 3) Ez haladék nélkül magához hivatta a német és magyar tanácsosokat, hogy velők a teendők iránt értekezzék. Minthogy kétségtelen volt, hogy az adó emelésére a rendek nem bírhatók rá, a főherczeg a két forinttal megelégedett. A kamarai nyereségre vonatkozó záradéle elmellőzésében is megnyugodott, mikor a magyar tanácsosok kijelentették, hogy a régi törvények értelmében, a király föl lévén hatalmazva a kamarai nyereség behajtására, ezt most utólag elrendelheti, azon esztendőkre nézve, a melyekben az nem fizettetett. Ellenben az austriai és stíriai borok behozatala, valamint a túróczi prépostság ügyében ragaszkodott álláspontjához. A magyar tanácsosok sem látták lehetségesnek a további engedményeket; kijelentették, hogy a rendek egyértelmű végzésén többé változtatni nem lehet. A főherczeg erre igy válaszolt: A rendek január 6-iki fölterjesztése nem egyéb, mint válasz a királyi propositióra; be kellett tehát volna várni a főherczeg viszonválaszát, és nem volt joguk határozataikat úgy tekinteni, mint végérvényileg megállapított országgyűlési végzéseket, a melyeket a főherczeg köteles elfogadni; a végzések alkotása nem a rendeket, hanem a királyt illeti, a kitől a propositio kiindúl. Habár ez utolsó következtetés a közjog elveivel nem áll öszhangzásban, — minthogy a törvények alkotása mind a két tényező, a korona és az országgyűlés közös joga, — teljesen jogosult vala azon fölfogás, hogy a rendeknek első határozatukat, mint változást nem tűrőt, állítani föl, nem lehetett, A magyar tanácsosok is kénytelenek valának elismerni, hogy a főherczeg csakugyan nem kénytelen mindent elfogadni, a mit a rendek elhatároznak; azonban másfelől kiemelték, hogy az összes rendek által alkotott végzéseket csak az összes rendek változtathatják meg; egyúttal hangsúlyozták a fönforgó Egykorú irat a bécsi állami levéltárban. Ez irat változatlanul beiktattatott a törvénykönyvbe ; vagy tulajdonképen a törvénykönyvet képezi.