Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)
III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1587. NOVEMBER 14.–1588. JANUÁR 10.
1587. x OV. — 1588. J an . . 219 kérdések egyikének (bor behozatala) nagy fontosságát és szoros összefüggését az ország szabadságaival. A főherczeg erre azt válaszolá, hogy az által, ha ezen ügy elintézését a magyar tanács legelső évnegyedes ülésszakáig függőben hagyják, az ország szabadsága a legkisebb sérelmet sem szenvedi. A tanácsosok többsége most is, mint két nap előtt, hajlandó volt az elhalasztásban megnyugodni; de két-három tanácsos állhatatosan ellenzé. Az értekezlet tehát nem vezetett eredményre,. Ekkor a főherczeg a magyar tanácsosok közül legbizalmasabb embereit: a cancellárt, a váczi püspököt, Illésházyt és llévayt külön tanácskozmányra hivta magához. Ezek abban a véleményben voltak, hogy az ügy elintézésének elhalasztása nem járna nehézséggel; mivel azonban társaik közül többen nem birkátok rá, hogy azt jóváhagyják, más módozatról kell gondoskodni. Azt ajánlják tehát, hogy a czikk maradjon változatlanul, de iktattassák be egy záradék, melyben mondatik, liogy »a magyarországi boroknak Ausztriába és Stiriába való behozatala tárgyában, ő felsége az ausztriai rendekkel és másokkal, a kiket illet, tanácskozni és határozni fog.« A főherczeg ezzel is megelégedett, De a magyar tanácsosok ellenzéki része ehhez sem akart hozzájárulni. Végre fölmerült az az indítvány, hogy a czikk maradjon meg úgy, mint a rendek fogalmazták; de a törvénykönyv szentesítésének formulájában mondja ki a király, hogy az összes végzéseket megerősíti és helybenhagyja, kivéve azt, a mely az osztrák borokról szól. A magyar tanácsosok nem vonhatták kétségbe, hogy a királynak joga van megerősítését a rendek végzéseitől megtagadni. Az indítvány úgy a főherczeg és a német urak, mint a magyar tanácsosok által is elfogadtatott. A túróczi prépostságra vonatkozó pont nem okozott annyi nehézséget. Az közmegegyezéssel egészen átalakíttatott. A helyett »követeltetik (postulatur) az ország nevében« így fogalmaztatott: »A rendek esedeznek (supplicant,) hogy ő felsége a prépostságot adományozza érdemes egyházi férfiúnak, a ki egy év alatt a hiteles helyet állítsa vissza.« Ehhez pedig
