Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)
III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1587. NOVEMBER 14.–1588. JANUÁR 10.
1587. x ov. — 1588. J an. . 203 senek. A rendek hajlandók ugyan a hadi ügyeket vegyeseknek ismerni el, a mennyiben Magyarország védelme a szomszéd tartományoknak is közös érdeke, mert ezek önmagokat oltalmazzák, mikor Magyarországot segítik; azonban nem volna méltányos, hogy a védelem és segély ürügye alatt, a magyarok megfosztassanak szabadságaiktól, mig a többi országok kormányzásában ő felsége épen nem használ magyarokat. Az ország védelmét tehát a három főkapitány vezesse ; ezek mind magyarok legyenek, azért is, mert idegen kapitányok alatt a magyar rendek nem tartoznak síkra szállani; de nem ellenezik, hogy néhány véghely parancsnokaivá időnkint külföldiek is neveztessenek. A belkormányzati ügyeket is ő felsége magyarok által intéztesse el; az igazságszolgáltatást bízza a helytartóra és az ország rendes biráira; egyéb ügyek a magyar tanácsban nyerjék elintézésöket. A rendek azon óhajtása, hogy az expeditio a magyar cancellária útján történjék, egészen méltányos. Ennek megállapítását nem lehet az évnegyedes tanácsülésekre hagyni; törvényeket csak országgyűlésen lehet alkotni. Ugy kell tehát a rendek utolsó föliratát magyarázni, hogy a magyarországi ügyeket — akár tisztán azok, akár vegyesek — a magyar tanácsban kívánják tárgyaltatni, és ő felsége, illetőleg a főherczeg által elintéztetni; szabadságában állván a vegyes természetű ügyek tárgyalásához német tanácsosait is meghívni. Mert ha csak igazságszolgáltatásra vonatkozó ügyek utasíttatnának a magyar tanácshoz, a hadi és kamarai ügyek pedig elvonatnának attól: úgy magyar tanácsra szükség sem volna, mert az igazságszolgáltatás az ország rendes biráihoz tartozik. Továbbá az iránt is kérnek megnyugtató nyilatkozatot, hogy a magyar kamara elnöke senki mástól nem fog függeni, csak a királytól és a magyar tanácstól. Ezt szintén törvénybe kell iktatni. A felsőmagyarországi főkapitány kinevezését főleg azon országrész rendei sürgetik; és óhajtásuk teljesen jogosúlt, mert azon országrész nem kevesbbé érdemel figyelmet, mint a másik kettő. Minthogy azonban a főherczeg most nem határozhat az ügyben, nyugtassa meg a rendeket azzal az Ígérettel, hogy a legelső évnegyedes tanácsgyűlésig, vagy legalább a jövő
