Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1587. NOVEMBER 14.–1588. JANUÁR 10.

208 . POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. országgyűlésig ki fog nevezni oda főkapitányt, és addig is rendeleteket fog kibocsátani a katonai fegyelem föntartása érdekében. Óhajtják, hogy az országos bizottságok már február 1-én kezdjék meg működésüket. A főherczeg teljesítse mindezen kéréseket; nehogy a rendek végkép elkeseredvén, szétoszoljanak, és nagy baj érje az országot. *) A főherczeg nem volt megelégedve a tanácsosokkal. Ugy találta, hogy mintáz országgyűlés tagjai, és nem mint a király tanácsosai nyilatkoznak. A német tanácsosokkal tartott értekezletben az ország rendeihez intézett leirat állapíttatott meg, a mely hivatva volt azokat engedékenységre hajlítani. Inté őket, legyenek tekintettel »az idők mostohaságára«, ne hallgassanak »magán érzelmeikre,« inkább a körülményekhez alkalmazkodjanak. Nyugodjanak meg a deczember 19-iki rezolutióban. Ne sürgessék a fönnálló intézmények rögtöni átalakítását. Az ily hirtelen változtatások mindig veszélyek és zavarok szülői szoktak lenni. Ha az 1583-iki országgyűlésen tett királyi Ígéretnek csakugyan az az értelme, hogy a király az 1582. évi országgyűlésen előadott kivánatokat teljesítse, vagyis az ország szabadságát állítsa helyre: ez, a főherczeg véleménye szerint, megtörténik a királyi tanácsnak általa javasolt szervezése által. Mert habár elhalasztatik a cancelláriai expeditió módozatainak megállapítása, és azon kérdés eldöntése: melyek a tisztán magyarországi ügyek, a király, illetőleg a főherczeg belátására bizatik; a reudek meg lehetnek nyugodva az iránt, hogy maga idején helyes határozatokat fog hozni. A főherczeg jól tudja, hogy úgy a jogi ügyek, mint a tisztán magyarországi ügyek elintézése a magyar cancellariáboz tartozik. A főherczeg abban a meggyőződésben él, hogy a magyar tanács oly tekintélyt fog nyerni, a melyet a rendek ősei, — »kik mindig bölcsen számoltak a viszonyokkal« — Ferdinánd és Miksa uralkodásától fogva, kívánni, sőt remélni sem mertek. 0 Egykorú irat az udvari kamara levéltárában. — L. Irományok. XXIII. sz.