Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)
III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1587. NOVEMBER 14.–1588. JANUÁR 10.
1587. nov.— 1588. jan . 201 Fölolvastatván előttük úgy a saját utolsó nyilatkozatát, mint az ő utolsó föliratukat, kijelenté, liogy az ebben foglalt kivánatok a királyi tekintély sérelme nélkül nem teljesíthetők, és ezekkel az ősi szabadságot kelleténél tovább akarják terjeszteni. Ha ezekhez makacsul ragaszkodnának, ő készebb eredmény nélkül hagyni el az országgyűlést, mint a királyi tekintélyen sérelmet ejteni, melyet többé nem lehetne jóvá tenni. Ha azonban más útra lépnek, más módozatokat hoznak ajánlatba, és reményt nyújtanak az egyesség létrejöttére, ő is kész az engedményekben a legszélsőbb határokig elmenni. Utána Pálffy szólalt föl. Német nyelven tartott előadásban, elmondotta, hogy a nemzet szabadságain mennyi sérelmet ejtettek, mily gyakran ígérték azok orvoslását; és senki sem segített rajtok, sőt szenvedéseik esztendőről esztendőre növekedtek. Azon kérelemmel fordúl tehát a főherczeghez, hogy még az országgyűlés alatt intézkedjék a szegény nép bajainak megszüntetéséről. Majd Batthyányi vette át a szót. Az ország szabadságait magyarázta. Kikelt a tisztán és vegyes magyarországi ügyeknek megkülönböztetése ellen. Az országos ügyek alatt a kamarai és hadi ügyek is értetnek, a melyek a többiektől, szabadságuk megsemmisítése nélkül, el nem választhatók. 0, és utána a többi tanácsosok is hangsúlyozták, hogy meg kell nyugtatni a rendeket, mert különben nem lehetséges őket többé együtt tartani. Erre a magyar tanácsosok elbocsáttattak, a főherczeg pedig német tanácsosaival együtt maradt. Ezek egy iratot szerkesztettek, melyben a főherczeg minden fejtegetés és polémia nélkül a vitás pontokról nyilatkozik, és pedig úgy, hogy a rendeknek némi engedményeket tesz, a nélkül, hogy a királyi tekintélyből bármit levonna. *) Ezen iratban a királyi tanácsról szóló pont újból van fogalmazva. Be van iktatva az, hogy a »tisztán magyarországi ügyek a magyar cancellária útján nyerjék elintézésöket; ha pedig kétség merülne föl az iránt, mit kelljen a tisztán magyarországi ügyek alatt érteni, a kérdés a magyar tanács elé terA főherczeg 1588. jan. 2-iki jelentése.
