Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)
II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1583. MÁRCZIUS- ÉS ÁPRILISBAN.
128 POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. teljesíteniük kell. Szavai hatástalanok maradtak. Nagy lárma támadott, mely a tanácskozást lehetetlenné tette. x) Másnap (ápril 20-án) az alsó tábla kérdést tett a főrendeknél, vájjon az ő megbízásokból igérték-e a királynál járt urak az adót. A főrendek kijelentették, hogy ily ígéretre nem a dtak fölhatalmazást. A főrendek — a kiknek körében a világi urak nagy része az alsó tábla álláspontját foglalta el, 2) a történtek után hajlandók valának arra, hogy a második fölirat a királyhoz fölterjesztessék. Még az nap összejött a két tábla, elegyes ülésre, megállapította a fölirat szövegét, és haladék nélkül, küldöttség által benyújtotta a királynak. 3) A rendek ezen második föliratban nem hallgatják el, hogy mély szomorúsággal tölti el őket a neheztelés, melyet a királyi válasziratból kiolvasnak. A királyi tekintély mindig szent volt előttök, és annak gyarapítása, lelki üdvösségök után, leginkább foglalkoztatta őket. Meggyőződésük szerint, nem követtek el oly hibát, a mely miatta király haragját megérdemelnék. Az adó megajánlásának szükségességét soha sem vonták kétségbe. Az ország szabadságainak visszaállítását főleg azért sürgették, mert ettől föltételeztetik adófizetési képességük, és úgy a királyi méltóság mint az ország maradványainak föntartása. Eljárásukat a német birodalom és az örökös tartományok rendéi sem vehetik rosz néven; mert míg ezek a béke és az ő felsége által biztosított szabadságaik fönntartásáért fizetik adójukat; a magyarok őseik vérével szabadságaiktól, minden törvényes ok nélkül, idegenek által meg vannak fosztva. Minthogy pedig ezen állapot az összes keresztény népek előtt meggyalázza és nagy veszedelemmel fenyegeti őket; »a »Als die Stendt solches vernehmen, seindt sie wie die Unsinnigen erschrocken, und nein dartzu geschrien ; und wol Herr Personalis praesentiae gesagt: es hetten ihre Abgesandt der Kays. Mt. in ihrem Namen zuegesagt, so haben sie doch mit vielem und grossem Geschrey alles wiedersprocheu.« s) A bányavárosok követeinek naplója, ezeket elbeszélve, megjegyzi : »Seindt in der Sachen uneins ; wiewol die Praelaten und Bischoff dreinwilligen, so wollen die Landherrn nicht.« Az idézett napló nyomán.
