Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1583. MÁRCZIUS- ÉS ÁPRILISBAN.

1583. ÁPR1LBAX. 125 kamarának és a haditanácsnak mintegy Írnokává sülyedett. Azzal, ha két magyar tanácsos állandón az udvar mellett fog tartózkodni, nem lesz segítve a bajokon. A rendek czélszerűbbnek tartják, hogy a helytartó elnöklete alatt, magyar kormánytanács szerveztessék, mely a kisebb fontosságú ügyeket maga intézze el; míg a fontosabb ügyek, melyek az ország védelmét és fönmaradását illetik, a király elnöklete alatt tartandó tanácsülésekben, melyekre a mágnások is meghívatnának, tárgyaltassanak. A tisztán magyar ügyek és a vegyes ügyek közötti megkülönböztetés aggodalommal tölti el a rendeket ; mert tisztán magyar ügyeknek tekintik mindazokat, melyek Magyarországot érdeklik, hadi vagy pénzügyi, az egyházi vagy világi vonatkozásúkat egyaránt; és ezeket kivétel nélkül, magyarok által akarják tárgyaltatni. ürömmel értesültek arról, hogy Felső-Magyarországban Miksa főherczeg veszi át a főparancsnokságot; de sikert működésétől csak úgy várnak, ha kellő utasítással és a hadak fizetésére szükséges pénzösszegekkel lesz ellátva, és minden intézkedéseiben a magyar tanácsosok meghallgatásával fog eljárni. Áttérve a királyi propositióra,készséggel elismerik, hogy az adó megajánlását az ország java és fönmaradása követeli. Ennélfogva, szerencsétlen helyzetökben is, mindazt meg fogják tenni, a mi tőlök kitelik; hacsak viszont a király sérelmeik orvoslása tekintetében kivánataiknak eleget teend. Az ingyen munkák s az állandó hadak tartása, a lovas hadak legelői és az országos határok szabályozása tárgyában, az utolsó országgyűléseken alkotott végzésekre utalnak. A király már másnap (ápril 15-én) reggeli hét órakor, közié válaszát, a magához meghívott rendekkel, a kikhez latin nyelven rövid beszédet intézett. »A válasz — úgy mond — melyet a karok és rendek tegnap benyújtottak, meglepő volt rám nézve. Kivánataim méltányossága följogosított arra a reményre, hogy a karok és rendek haladék nélkül válaszolandnak azokra, és nem fognak Egykorú másolata a bécsi udvari kamara levéltárában. — L. Irományok. V. szám.