Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1583. MÁRCZIUS- ÉS ÁPRILISBAN.

126 POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. oly végzéseket alkotni, melyek a teendők természetes rendjével ellentétben állanak. Mindezt iratomból bővebben megértenclik. Kegyelmesen intem tehát a karokat és rendeket, hogy tekintetbe véve úgy az ón méltóságomat és híremet, mint az ország szükségeit és a saját magok javát, várakozásomnak feleljenek meg. Viszont tőlem mindazt várhatják, a mit az alattvalóit mindenekfölött szerető király tenni képes.« *) Ugyanezt Telegdy püspök, a helyettes cancellár magyar nyelven ismételé. 2) A leiratban is azt adja elő, mily meglepő volt és menynyire kellemetlenül hatott reá a rendeknek »az eddigi gyakorlattól eltérő« megállapodása, mely szerint az ország védelmére vonatkozó előterjesztéseket mellőzve, első sorban sérelmeiket vették tárgyalás alá. Figyelmezteti őket, hogy az ő érdekeiket és nem saját javát akarja biztosítani. ítéljék meg magok, mily hatást fog az gyakorolni a német birodalom és az örökös tartományok rendeire, ha látni fogják, hogy a magyarok saját szükségeik kielégítésére csekély készséget tanúsítanak. Fölhívja tehát őket, hogy késedelem nélkül határozzanak a propositióban foglalt kivánatokról. Mihelyt ez megtörtént, ő is a rendek által előadott sérelmek és kivánatok tekintetében mindent meg fog tenni, a mit a körülmények megengednek. Ellenkező esetben pedig ^nem fogja tűrni, hogy őt itt tovább föltartóztassák, és vele ily kevés tisztelettel bánjanak ; hanem szükségképen gondoskodnia kell a megfelelő teendőkről.« 3) Ezen királyi leirat szokás szerint előbb a helytartó lakásán az egész országgyűlés jelenlétében, és azután a ferencziek kolostorában az alsó tábla előtt másodízben fölolvastatott. A személynök figyelmezteté a követeket »gondolják meg, kivel van dolguk« és fölhívta őket, hogy a király kivánataira álljanak rá. Másnap, ápril 16-án, a főrendek küldöttei — a pécsi és nyitrai ') A beszéd egykorú másolata a bécsi állami levéltárban. 2) A bányavárosok követeinek naplója. 8) Egykorú másolata a bécsi udvari kamara levéltárában. — L. Irományok. VI. szám.