Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)
II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1583. MÁRCZIUS- ÉS ÁPRILISBAN.
124 POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. az alsó tábla tagjai már reggeli öt órakor összejöttek, bevárandók a főrendek üzenetét a fölirat tárgyában. Csak kilencz órakor érkezett meg a küldöttség, mely hat tagból állott. Telegdy melegen kérte a követeket, hogy hagyjanak föl ellenzésükkel. De szavai hatás nélkül hangzottak el. A küldöttség eltávozott. Később Máthésy püspök és Czobor Pál küldettek át, hogy újabb kísérletet tegyenek. Másnap pedig egy harmadik küldöttség jött. De a követek állhatatosan ragaszkodtak azon megállapodásukhoz, hogy adót csak a sérelmek orvoslása után ajánlanak meg. Yégre a főrendek megegyeztek abban, liogy az adóról a föliratban említés ne történjék, és az országgyűlés csak általános szavakban fejezze ki, hogy a rendek készek életöket és vagyonokat a királynak fölajánlani. J) Ekkor azután, ápril 14-én, délután két órakor a fölirat átadatott a királynak. Abban a rendek kinyilatkoztatják, hogy »égő vágygyal várakozva azon időre, a mikor ő felsége, kegyelmes ígéretei szerint, az ország közszabadságait helyre állítandja, a hátrányos szokásokat és visszaéléseket, melyek 1548. óta az ország szabadságait elnyomják, megszüntetendi; az országot régi állapotába visszahelyezendő : jónak látták mindenekelőtt az ország szabadságaira, »melyeket mindennél többre becsülnek« hívni föl figyelmét; mihelyt e tekintetben czélt érnek, semmit sem fognak megtagadni, a mit tőlük az alattvalói hűség követel, és a mire őket viszonyaik képessé teszik. Köszönettel fogadják, hogy a sérelmeknek egy részét; némely kapitányi állomásokat magyarokkal töltve be, már megszüntette ; és fölkérik, hogy a többi sérelmeket is, a melyek még folyton szaporodnak, szintén szüntesse meg. Első sorban kívánják, liogy az összes véghelyekben magyarokat nevezzen kapitányokká; mert habár a főkapitányi tisztekre magyarokat nevezett ki, az idegen kapitányok gyakran megtagadják nekik az engedelmességet. A rendek továbbá panaszolják, liogy a helytartó hatásköre különféle rendeletek által nagyon meg van szorítva; a magyar cancellár pedig oly állapotra jutott, hogy az udvari J) A bányavárosok követeinek naplója.
