Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1546. Februárban.

1546. FKRRUÁRIUX, 15 módosítva vettek fel, ellenben némelyekre vonatkozólag túltették magokat a király kifejezett óhajtásán. Teljesen elhagyták az elzálogosított egyházi javakra, az ausztriai föherczegséghez csatolt magyarországi várakra, a borsmonostori apátság birtokaira, a bányák művelésére és a lengyelországi kereskedésre vonatkozó pontokat. A török békealkudozások tárgyában, megnyugvásukat fejezték ki azok iránt, a mik történtek, meg lévén győződve, hogy a király mit sem visel inkább szívén mint Magyarország javát és megmentését; mindazáltal kérték, hogy jövőben, ha a törökökkel tárgyalásokba bocsátkoznék, ne mulaszsza el magyar tanácsosainak közremunkálását igénybe venni, minthogy ezek a török ügyekben nagy jártassaggal birnak. A magyar kincstárnok kinevezését nem sürgették, és ezen kivánatukat, a király válasziratával öszhangzólag, akként módosították, hogy »ő felsége egy hü és alkalmas magyar embert rendeljen, a kinek kezeihez a kivetett adókból befolyó pénzek beszólgáltattassanak.» Azon esetre, ha a törökkel békét nem lehetne létrehozni, a rendek, -a király felhívására, készeknek nyilatkoznak, fejenként felkelni, mihelyest ő felsége is személyesen táborba száll. Ha pedig időközben a törökök valamely várat ostrom alá vennének, vagy a király területére betörést intéznének, vagy végre ha lázadók és engedetlenek megfékezésére fegyveres erővel kellene fellépni: határoztatott, hogy ily esetekben a királyi helytartó vagy a főkapitányok felhívására, az urak és nemesek, jobbágyaikkal együtt, főispánjaik vezérlete alatt táborba szállani köteleztessenek. A rendek lemondottak azon kivánatukról, hogy a király állandón körükben tartózkodjék. Kiemelik, hogy nincs kétségök az iránt, hogy valahányszor a király külországokba távozik, mindenkor hívei javának érdeke vezérli; és csak azt óhajtják, hogy »lia nem is tartózkodik állandón az országban, elődjeinek példájára, idejének nagyobb részét töltse itt.« A rendek egy úttal élő szóval azon kérelemmel is fordultak a királyhoz, hogy ha ő nem maradhat az országban, küldje ide első ezü-