Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)
I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1546. Februárban.
10 A POZSONYI ORSZÁGGYÍÍL,ÉS. A királynak a rcnclek által felterjesztett észrevételek, végzések és kivánatok elten számos kifogásai voltak. A török békealkudozásokra nézve tett észrevétel alaposságát nem akarta elismerni. Nézete szerint a magyar tanácsosoknak közreműködése nem háríthatta volna el a felmerült nehézségeket, melyek főleg onnan származtak, hogy ugyanakkor midőn a királyi és császári követek Konstantinápolyban működtek, az ellenpártnak is voltak ott ügynökei, a kik minden módon meg igyekeztek akadályozni a béke és fegyverszünet létrejöttét. Az ausztriai tartományok- és a császárnak támogatásáról biztosította a rendeket. A felajánlott adóval meg volt elégedve. De hogy az hiány nélkül hajtassék be, s lehetőleg czélszerüenkezeltessék, magyar tanácsosaival tüzetesen kivánt értekezni; felhíván az alsó nemességet, 1) hogy a maga köréből hat vagy nyolez egyént jeleljen ki, a kik az értekezletekben részt vegyenek. Ellenben egy magyar kincstárnoknak kinevezésére nem volt hajlandó, s azt mellőzendőnék vélte. Csakhogy erre nézve elhallgatván a valódi okot, ellenzését pénzügyi tekintetekre vezette vissza, a melyek sürgetően javasolják, hogy azon költséget, melyet a kincstárnoknak rangjához illő ellátása igényelne, meg lehessen kímélni. Mindazáltal kész az adóból befolyó pénzösszeget magyar pénztárnok kezelésére bízni; és igéri, hogy az ország többi hivatalaira, miként eddig is tette, szintén mindenkor csak magyarokat alkalmazand, a rendeket ősi jogaik- és szabadságaikban fentartandja, a magyar caneellaria rendeleteinek az egész országban érvényt szerezend, a titkos pecsétet a magyar cancellár által fogja őriztetni. Elismeri, hogy némely egyházi jószágokat és tizedeket, a legnagyobb szükség idején, kényszerítve volt az ország javára zálogba vetni; de minthogy azoknak visszaváltására a jelen viszonyok között nem képes, az egyháziakat felhatalmazza, hogy ekként elidegenített birtokaikat és jövedelmeiket saját pénzükön, egyházaik részére visszaválthassák. És ezt ') »Communitas Nobílíum.« A városi követek nem vétetnek tekintetbe.
