Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1546. Februárban.

154(5. FEBRUÁRBAN. 11 megkönnyítendő, a tényleges birtokosokat a zálogösszeg elfogadására szorítandja. Egyúttal kilátásba helyezi, hogy békésebb időkben a főpapok áldozatkészségét bőkezűen jutalmazandja. Az Ausztriához csatolt magyarországi várak visszakapcsolásának kérdését most szőnyegre hozni nem látja időszerűnek; minthogy jelenleg minden törekvést oda kell irányozni, hogy Magyarország és a szomszéd tartományok között a barátságos viszonyok megszilárduljanak, és az utóbbiaknak rendei Magyarország segélyezésére indíttassanak. Kiemeli, hogy ha a magyarok igényeiket II. Lajos uralkodása alatt nem érvényesítették, erre most még kevésbbé van szükség, midőn Magyarország és Ausztria egy fejedelmet ural. És figyelembe veendő az is, hogy az ausztriai főherczegség sokkal nagyobb összegeket fordít Magyarország védelmére, mint a mennyi ama várak és birtokaik adójából befoly. Ezek után a király azon véleményben van, hogy a visszacsatolás kérdése egyelőre teljesen mellőzendő. A mi a borsmonostori apátság birtokait illeti, ezek mióta ő (Ferdinánd) a főherczegséget kormányozza, mindig Ausztriához tartoztak; ha azonban a rendek igényeik alaposságát kimutatják, nem idegen visszacsatolásuk iránt tárgyalásokba bocsátkozni. A Magyarország és a szomszéd tartományok közötti határok megállapítása és kiigazítása czéljából meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. De a némely magyar és stíriai urak között fenforgó határpert illetőleg, minthogy ebben, az érdeklett magyar urak kérésére, a magyar tanácsosok hozzájárulásával, ítéletet mondott, ezt érvényben tartatni kívánja. A rendek azon kívánatára, hogy állandóan Magyarországban tartózkodjék, kijelenti, hogy szívesen jönne gyakran és maradna hosszú ideig a magyar rendek körében, a mit a maga és az ország érdekeire egyaránt hasznosnak látna, ha személyes megjelenésével és a magyar rendek közreműködésével képes volna az idegen segélyt nélkülözni és a török támadásoknak ellenállani. Minthogy azonban a rendek jól ismerik a törökök roppant hatalmát, és tudják, mily nagy tevékenységet kell neki (a királynak) kifejteni, hogy a német birodalom fejedelmeitől megfelelő segítséget eszközölhessen ki: termé-