Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)
III. A NAGYSZOMBATI ORSZÁGGYŰLÉS 1547. Deczemberben.
114 A NAGYSZOMBATI ORSZÁG GYŰ [.ÉS szüzek és árvák ezrei ostromolni fogják imáikkal, hogy győzelemmel és örök dicsőséggel jutalmazza a császárt! Ezen hadjáratra épen most van a legkedvezőbb időpont, midőn a szultán kényszerítve van egész haderejével a perzsák fejedelme ellen síkra szállani. A császár tehát nagy megerőltetés nélkül lesz képes Magyarország azon részeit, melyek török uralom alatt állanak, felszabadítani; ha pedig ez megtörtént, mi sem fogja többé feltartóztatni, hogy az egész világot a maga főuraima alá .hódítsa. Kövesse őseinek, a burgundi fejedelmeknek 1) példáját, kik a keresztény vallás védelmére nem haboztak hajdan Jeruzsálemig vinni fegyvereiket, és itt a keresztény hit ellenségeivel harczolva ontani verőket. A magyar rendek készek a magok részéről, fejenként életöket és vagyonukat koczkára tenni. Mindnyájan sietni fognak a császári zászló alá, hogy első sorban mérkőzhessenek meg a törökkel, és, ha Isten úgy akarja, véröket onthassák hazájokért. Ezen hadjárat megindításában a létrejött békekötés nem szolgálhat akadályul. Ugyanis a törökök ezer alkalmat fognak szolgáltatni félbontására. Ha azonban a császár a közügyek jelen állapotában, és magán*viszonyai tekintetéből, nem volna képes a támadó hadjárat megindítására: a magyar rendek arra kérik, hogy ez esetben, a királylyal és a birodalmi fejedelmekkel közreműködve. Magyarországba és Slavóniába legalább oly számú segédhadat küldjön, hogy az a törököknek netán megkisérlendő ellenséges támadásait visszaverhesse, és így a béke tartama alatt az ország maradványai biztosíttathassanak. A magyar nemzet ugyanis annyira ki van merítve a hosszú háborúk által, és a reája nehezedő terhek súlya alatt, hogy külső segítség nélkül nem képes többé megvédelmezni hazáját. -) ') Ugyanis I. Miksa császárnak neje az utolsó burgnndiai fejedelemnek, merész Károlynak, leánya volt. 2) A felterjesztés egykorú másolata a bécsi titkos levéltárban. — L. Irományok. VIII. szám,
